Röpke negyed évszázad múlt el nyomatékosan azóta, hogy Luzsicza Lajost (alias Árpádot) megismertem jóemlékezetű Dúdor István gömöri festő baráti körében. Ők ezidőtájt végezték a prágai Képzőművészeti Akadémián a grafikusi és a festőművészeti szakot. Nem tudom, Dúdor a tragikus halála óta eltelt 17 év alatt mennyit változott, fejlődött(?) volna festészetében és rajztechnikájában, Luzsiczáról azonban elmondható, hogy vonalvezetése minden egyedi rajzán, figurális vagy absztrakt alkotásán egyértelműen felismerhető. Leginkább a vajdasági Tari István saját verseskötetében közölt illusztrációival tudnám rokonítani. Hurok a hurokban, mint nyomok a homokban, csomó csomó mellett, csomó csomó hátán... A különbség talán annyi, hogy Luzsicza munkáiban a játékosságon túl sokkal több szarkazmust, iróniát, groteszk elemet vélek felfedezni.
     A felfogásbeli hasonlóság okán két éve Pozsonyban közös kötetünk is megjelent 100 rajzzal és 100 haikuval, Odvában a fa címen. A kötet hozadékaként Zalán Tibornak ez volt a meglátása: "Luzsicza grafikus újítása a haikurajzolás önfeledt von alpillanatokkal ajándékoz meg bennünket - eszközleleményében a bölcsessége az eszköztára." Ennél találóbban magam sem nagyon tudnám jellemezni barátunk világlátását, ezért talán csupán a játékos, abszurd szemléletével rokon, XIV. Pohár Lajos borozói cimboránk aranyköpéseiből írnék ide néhányat ízelítőül:
     -  Tudvalévő, hogy sehová kacsázik minden út. Ülj veszteg seggeden!
     -  Ha a seprű berág, még a nyele is visszavág.
     -  Az alma közelről sem ugrik vissza a fájára.
     -  Ha minden bazár bezár, megteszi egy új is.
     -  Jó nagyot mondhatott F. Goya, mikor egy szép reggel arra ébredt: az Alföldön van és Gólyává változott...
     -  + Ám egy hajnali gólya, meg három esti gólya, az délben az Alföldön teljesen skizofrén Goya.
     -  Sebaj, ha nincs posztó, még megoldhatjuk pénzzel.
     -  Minél több a semennyi és a sehová, annál közelebb az annyi...
     -  Mert a túróból nehéz lekvárt főzni, inkább beleteszik a palacsintába.
     -  Ha a varangyosbéka egyszer pacsirta lehetne, sosem nyugodna le a nap és örök b(r)ékesség honolna a Földön.
     -  A sok vonaltól semmit sem látni a rajzból.
     -  Mennyi háziasszonyt boldoggá lehetne avatni, ha a tudomány spray-vel pótolná a vasalót, mosogatót meg a seprőt...