Az 1904. év Dorog történetében súlyos bajokkal terhes. Vízbetörések úsztatják el a bányát, s ezzel együtt elköltözik a bányairoda, továbbá megszűnik a bányatelepi iskola. Tanulói a községi iskolába kénytelenek átiratkozni. "A népoktatási törvény 42. szakasza értelmében a községek voltak kötelesek az iskolaépületek állandó karbantartásáról gondoskodni, s a vallás- és közoktatásügyi miniszter e rendelkezésnek a tanfelügyelők segítségével kívánt érvényt szerezni." Dorogon évek óta nem történt előrelépés, hiába kérték az egyházi főhatóságot további terembővítésre, új tanterem építésére. A népoktatási törvény pedig községi iskola szervezését írta elő, amire ugyancsak nem született érdemi döntés Dorogon. 
     A községi elöljáróság végül is 1907. februárjában hozott egy megvalósíthatatlan határozatot a bővítésről. Kohn Hermann újabb, kedvezőbb ajánlata után ezt változtatták meg az itt közölt dokumentummal március 26-án a község vezetői. 
     A határozat hosszú időre (1928-ig) biztosította a községi iskola biztonságos, törvényes működését. Történt ez akkor, amikor a remélt fellendülés a bányabezárással elakadt, sőt végleges hanyatlásra lehetett számítani az éppen csak iparosodó Dorogon. A törvény, a szegénység és az iparosodást kísérő várakozások huzavonája után az oktatás alapvető feltételei mégis megvalósultak. 
     Az iskola - mint minden hazai településen - a templommal, a plébániahivatallal a település központja lett. Mellette még romlásra ítélve kongott az ürességtől a bányairoda kétszintes épülete. Újabb négy év múlva (1911-ben) költözött vissza - a vízbetöréseket zseniálisan megfékező Schmidt Sándor bányaigazgató jóvoltából - a bányaközpont, hogy elinduljon a prosperitás útján a szénmedence immár végleges központjává kinevezett község. 
     Az iskoláról hozott 1907-es döntést követő fellendülés hamarosan megötszörözte a lakosság létszámát, két bányatelepi iskola építését is kikényszerítve a munkásgyerekek számára. A községi iskola sem fékezhette tartósan saját fejlődését. A növekvő létszám cserére késztette az óvodát a bővítésre alkalmatlan iskolaépülettel. 
     Kohn Hermann méltányos áron átadott tulajdona napjainkig az oktatás-nevelés szolgálatában maradt. 
     Csak közben (úgy tűnik, most már végleg) bezárták 2003-ban az utolsó dorogi bányát s az egyik bányatelepi iskolát. 
     A kihívások száz év múltán is figyelemre érdemesítik az elődök kínban született döntéseit.