Táncrend
 

Táncrend és amnézia. Köztes térben
Felzúgó almafa-combok. Ahogy a fény
Megmeríti hálóját, szikrázó tükrökben
Ébredsz a tárt karú végtelenre. Most kéne
Tenni ezt-azt, lemondani egy meghívást,
Kiengesztelni a fák türelmét. Hiába húzod szét
Az égi függönyt, lábnyomaidban kastély nem menetel.