Vályogtégla Két nappal később is látom, ahogy magába szív a nap, és minden szál vonalad kisimulva, friss agyagban szárad, és aztán mindegyik belém lopja magát. Reggeltől estig érik a vágy, estére nem marad más, csak ez a megíratlan vers.
Két nappal később is látom, ahogy magába szív a nap, és minden szál vonalad kisimulva, friss agyagban szárad, és aztán mindegyik belém lopja magát. Reggeltől estig érik a vágy, estére nem marad más, csak ez a megíratlan vers.