Víz alatt
 
 
Mintha saját hajamnál fogva
akarnám kirántani magam egy parázna ölelésből,
úgy tépdesem a hálót, mit rámdobott az ördög,
de csak erőlködöm, s labadarózsákat izzadok,
sólepte, párálló labdarózsákat.
Egyre mélyebbre merülök az örvénybe,
mely tehetetlen körbeforgásomból
s a gyűrűző hálókötelekből születik,
s már víz alól küldöm föl
tüdőm celofánbuborékait,
mintha léggömböket eregetnék egy majálison,
s minden madzagra egy-egy évemet kötném,
hogy ismerjen meg teljesen az Isten,
mielőtt találkozom vele.
De addig is hallatszik énekem odalentről,
a gordonka hangját megközelítve.