Görcsbe rándulok
 

Görcsbe rándulok,
mint a bevonuló újoncok szíve,
amikor négykézblábra esve
mászni kezdenek az alagútban;
s mint a vakondok-túrta giz-gaz gyökere,
kapaszkodnék csillagfénybe, holdsugárba,
faárnyékba, pókfonálba, ökörnyálba, bármibe,
de ujjam se moccan:
lebénít a merevgörcs -
hát csak elzuhanok hanyatt,
mint egy gyomfölverte, lakatlan ház ajtaja,
mikor harmadszor kopogtat rajta
a hosszú ideje legelső vendég,
a jégverés.