Éjjeli hadjárat 
  

Visszaverődött rajtunk a fény.
Lebegett körülöttünk az üresség.

Felsorakoztattuk egymás ellen a közhelyeinket:
...nem szeretlek... ...nincs hozzád jogom
...nem értesz... ...nem tudom, hogy kéne szeretni...
Közben remegve öleltük egymást
Mi tagadás, be voltunk szarva
     két szeretethiányos hülyegyerek
Már akkor távolinak tűnt minden
Főleg az arcod
A szemed is más lett
     egész elhagyatott
Én meg úgy éreztem magam, mint egy halott
Félelmetesfehér combjaimon átsütött a Hold
Megrémültünk
Te pedig megsértődtél
Amiért nem te öltél meg
Erre én azt mondtam, szeretlek
Na tessék, legyél boldog velem!

Aztán futottunk egy más elől
(Szaladt a két legyőzött)
Rohantunk egymás felé

Reggel megijedtünk
A tükörképünktől
Amikor egymásra néztünk

Most is csak
Lebeg körülöttünk az üresség
Visszaverődünk a fényen.