A szépség jötte 
  

Az arc elkomorul, ha a
szépség - idomtalanul -
közelít. Távoli rengés?
Gyorsvonat kanyarog a hegyek
közt, elhalkul, fölerősödik?
Vagy mint karszt száraz
szele hajszolta ördögszekér
görög feléd, tüskéire
kapva mindazt, amit
fölszíne alatt elrejt
a homok?

Eleinte nem tűri magán a
kezet, leleményt, átbukhat
rajtad a vén boszorka, meg-
igéz s egyszerre letoppan,
alakot vált, ágai szalagoznak,
édes, hullámzik, fiatal,
csonttalan, mint egy vízi lány,
csábít, lágy, szökni akar,
elfödi testét, miről azt se
tudod, nincs-e, van-e;
lesz.