Az olyan történetek
 

az olyan történetek, mint a mai
belevesznek a mindennapok sűrűjébe
és felejthetővé fátyolozódnak emlékezetünkben

az olyan történetek, mint a mai
befogadhatatlanságuk miatt
birkóznak a valósággal
és szemtelenül oda-oda súgják neki,
hogy minden győzelemi mámor időlegességét
felülmúlja az, hogy az is csak egy történet,
ám a történet mint pillanatoktól és helyektől független
az idő egészét átható létező: állandó

az olyan történetek, mint a mai
leegyszerűsödött, hányaveti magatartással
rohamozzák az időtlenség vaskapuit
hogy akárcsak rést üssenek rajta
és bekukucskálva, az ott lévőt látva,
mindezt magukba szívják,
hogy így harcoljanak az elmúlás ellen

az olyan történetek, mint a mai
éppoly csórók és önteltek,
akárcsak korábbi társaik

az olyan történetek, mint a mai,
bebiflázták a lehetetlent,
hogy ők is csak a végtelen teljességhez,
a tökéletességhez vezető úton fekszenek,
éppen ezért minél később estek meg, annál
közelebb vannak az utolsó történethez,
a tökéleteshez
az olyan történetek, mint a mai
szomorú egymásutánban lépdelnek át
a hegyeken, a völgyeken,
embereken és állatokon,
és elfedve előttük lényegük valódi arcát
megbabonázzák őket a többértelműség
feledhető pátoszával

az olyan történetek, mint a mai
éppolyan ruhátlanok és
anyátlanok, akárcsak
bármely más korábbi

az olyan történetek, mint a mai
ráncokat vésnek a bőrbe
fonnyadással oltják be a húst

az olyan történetek, mint a mai
vígan kacarászó
tova tűnő árnyak