Álljak fel, kérted,
fényképezni kívánod asztalom.

Nem engem, hanem
a vízzel teli butéliát,
papírjaimat, versemet,
áthúzott szavakkal,
két papírnyi oldalon,
egymás mellett az asztalon.

Amikor bevégzed a kompozíciót,
versem tovább javítom,
egymásra igazítom a lapokat,
és a fűzött széken hátradőlve,
konyakkal ízesített,
cukros feketém,
megiszom végre.