A kínai elvtársak az európai kommunista rendszerek beomlása előtti évtizedekben "szociálimperializmus" néven emlegették a Szovjetuniót. Az Egyesült Államok által újabban gazdaságilag más országokra erőltetett, sajtó és televízió útján reklámozott ideológiát, a "globalizációt", magyarul: világméretű gyarma- tosítást, a vele járó politikai korrektséggel és multikultura- lizmussal együtt, kínai mintára liberálimperializmusnak nevez- hetnénk.

Briliáns honfitársunk, N.N., minden mondata fennkölten liberális, de vitát nem tűr. Az örök türelem és megértés bajnoka ő, amíg te hallgatsz.

Franciaországban szeretik a négereket, akik azt mondják: Franciaországban szeretik a négereket.

A francia kormány szívén viseli a cigányok ügyét, legalábbis a magyar cigányokét. Saját cigányait épp hogy megtűri a társa- dalom peremén.

Napjainkban két francia entellektüel közül három baloldali.

A politikus mindig hazudik, kivéve, amikor azt hiszi, hogy valótlant állít, de amit mond, az véletlenül igaz.
 

Egy mocskos szavakkal és képekkel operáló, kezdetleges ameri- kai rajzfilmről (South Park) olvastam egy újságban, hogy "alko- tói (sic!) kitűnő humorérzékkel vannak megáldva, alkotásuk pedig helyenként valóban frenetikus". Eltekintve attól, hogy egy alkotás nem lehet "frenetikus": tomboló, viharos, mert ezt csak a mű sikeréről írhatjuk, a cikk szerzője enyhítő körülménynek tekinti a humor alkalmazását a közerkölcsöt tudatosan romboló rajzfilmekben - talán egyebütt is. Ha egy rajzfilmben az ürüléket humorral keverjük, a nevetésre ingerlő képek és szavak ettől nem válnak szagtalanná, éppen ellenkezőleg, a humor lesz tőle büdös. Aki esetleg túlzást gyanítana: az említett film egyik főszereplője egy darab sz... MADE IN USA.

A művész és a mű kölcsönösen formálják egymást. Mikor a szobrász kalapácsával a márványra csap, a kő visszaüt. A szobrász művének megalkotása után nem ugyanaz az ember többé. És ez más művészetekkel is így van: a mű visszahat alkotójára.

Hova lett az ötágú síp ötödik ága?
     Lehet a magyar valóságról írni és lehet a valóságról magyarul írni, bárhol a földtekén, nemcsak a magyar glóbuszon. Minálunk ezzel kapcsolatban irodalmi skizofréniáról beszélhetünk. Van magyar író, akitől hazájában elfogadják, hogy a 18. vagy 19. században az idegen elnyomó elől külföldre menekült, van, akitől rossz néven veszik, hogy hasonló helyzetben a 20. század köze- pén Nyugatra "disszidált". Jellemző, hogy ezt az elítélő szót a megszálló hatalom bérenceitől vették át. Nem kétséges, hogy itt valamiféle történelmi lokálpatriotizmus vagy geokalendáris sovi- nizmus zavarta meg azokat, akik az irodalmi közvélemény nevé- ben nyilatkozni szoktak. Úgy látszik, ennek az újabban orwelli sípnak tetszés szerint van négy vagy öt ága, attól függően: ki, hol és mikor beszél vagy ír róla.

Az olvasás megváltoztatja azt, amit olvasunk: minden vers annyi változatban létezik, ahányan olvassák.

Az írás terápia az élet ellen. Az olvasás tüneti kezelés.

Aki túlbecsüli saját írásait, az másokét se képes megítélni.

A tapasztalatot semmi sem pótolhatja: a szavakat ki-ki a maga valósága szerint értelmezi.

Kép szöveg nélkül? A képvers képtelenség szöveg nélkül.

Egy szó megismétlése nem kettőzi meg jelentését.

A nyelv éppoly kevéssé logikus, mint a világ, amelyet kifejez és tükröz.
 

Ahány ember annyi valóság.

Te a fától nem látod az erdőt... Te pedig az erdőtől a fát.

Ha nem akarsz magadra maradni, szokj le az igazmondásról.

A rossz lelkiismeret civilizációs betegség. A barbár nem ismeri az erkölcsi érzékenységet.

Mások neveletlenségét észrevehetően észrevenni neveletlenség.

Egy olyan világban, ahol minden és mindenki jó, ezt az állapotot természetesnek tartják, nincs is szavuk a "jó és rossz" fogalmára, mivel a két pólusú erkölcs jelenségei ismeretlenek előttük. Az ilyen utópiában csak a filozófusok és fantasztikus regények szerzői próbálják elképzelni és leírni a nem létező rosszat. A mi világunkban a rossz nem létezése az utópia.

"Az ember fáj a földnek..." Az élet a létezés bőrbetegsége

Aminek van neve, amire van szó, az van. A semmi az a valami, amit nem vagyunk képesek felfogni, megérteni, aminthogy a végtelent és az öröklétet se tudjuk elképzelni, mégse tagadhatjuk létezésüket, valóságukat.

A beszélgetés jó, ha az ember legalább annyit kap, amennyit ad, rossz, amikor csak ad vagy csak kap, legrosszabb, ha se nem ad, se nem kap. Minél több embert adunk hozzá egy beszélgetéshez, annál kevesebb jön ki belőle.