A költészet visszafoglalása
 

1. A definíció felállítása

Ezt a létrát mindig magammal cipeltem.
Már az óvodában is a tériszonyom jele volt.

Ha felmásznék rajta, látnám az álmod,
megtalálnám az elrabolt királylányt,
és gipsszel kiönteném a sárkány rücskös lábnyomait.

De a szédülés a csigabiga alteregója,
behúzza csápjait a veszély elől.
Sokáig kell énekelni, hogy mászni merjen,
s ha bezúzom falait, kifröccsen az én.
 

2. A forma ostroma

Ha látlak, a létra, mint bitófa,
fölém magaslik. Egyre fenyeget.
Vak állatként, hogy túrjak magamból
előtted hajlongó szent hegyeket?

Galambpiszokból, hogy lehetne szobrod?
És min pihenjen, akkor a galamb?
(Mi ment ki téged a forma-fosásból,
ha gyomrom, mint a félre vert harang?)
 

3. A titok belseje

Fokonként kell megküzdenem a szavakkal,
amiket számokkal jelöltem meg.
Ezeregyszer kell összeesnem,
amíg eljutok a szeretlekig.