Ábrahám
 

atyám már ég a tűz de hol az áldozat
a hegyen rajtunk kívül senki nincsen
mint kos kitépett szíve vöröslik a nap
mért oly kegyetlen mondd ha van az Isten

fiam ne kérdezősködj hinned kell vakon
mint kő sebez minden kétkedő szavad
az Isten jó mit miért tesz nem tudhatom
az égőáldozathoz majd bárányt is ad

te vakhitű megölnéd egyszülött fiad
kit létre csábították föláldoznád
a szó szétfoszlik mint a füst a tett marad

jövődet percek vak szolgái hozzák
csak a kételkedő ember lehet szabad
nem hallod meg ha emberek szólnak hozzád