Utazások

Rózsa-szememmel, mint a mesében,
bekukkantok a Nap mögé,
hollókra találok.

Áh, sose nem voltam rock sztár,
nem is mondok olyanokat, mint ők.
Pedig itt-ott én is borotváltam a hajam:
Bakancs, bőrkabát, kannás bor...

Azóta elfáradtam.
Sajnálom, de ha találok valamit,
nem tudom már elétek tenni.
Éhesebb is lettem:
Megőrizni sem tudom, felfalom
és az enyém, ami az enyém.

Amikor felismertem,
már a harmadik napja telihold volt.
Kis híján ledöntött a lábamról.
Én voltam az, egy cseppnyi rettenet.

Azt hiszem néha, a felnövés abból áll,
hogy szégyenlem a combom - és ha így nő tovább -
fenekem formáját mutogatni. Hát...
Örökifjú vagyok.
Megkeresem a szűk kordgatyámat.

Rohanni.
Kiszolgáltatottan, egy anyához,
vagy egy nőhöz, és anyává tenni,
a lehető leggyorsabban.
Körbe nézek rózsa-szememmel:
a hollókkal, velük elrepülnék,
hogy gyökeret eresszek,
idegen föld kínját kóstolhassam.

Sietni, botlani.
Ruhámra kiül a só.

Borostás vagyok, de kedves.
Tüskés a rózsa.