Boldogság
Csöndes bolondok róják a várost
süllyed körülöttük a konok-rút világ
ringatóznak önmaguk szelíd magányában
egész, meleg kenyérből darabokat törnek
tömik magukba a gyermekkor átmentett varázsát
nyelik, őrzik a régi boldogság fű-föld-szél ízét