A színek ura
 

A színek, mint nyomok,
segítik a marrációt.
Megadják a dolgok útjának
tónusát, ahogy az ellenállás
a fájdalom helyére tódul,
s a józan ész mégis csillapítja,
ahogy a világos rózsaszín
áthajlik lilába, majd egy rövid
vágtával eljut a viharfeketéig.

De van visszaút, ahol szóhoz
jutnak a mellőzöttek is.
Mintha mágus keverte volna ki
ezt az örvényt, pedig a festő
volt az, a színek ura,
ki élő ecsettel ír cellája
üvegére, ahol összezárva él
egy etetni való szörnyeteggel,
akivel végül már közös lesz mindene.