A Vörös István gép rombolása

1
A gép bemutatkozik

Én nem vagyok ember.
Mesterséges intelligencia,
valaki testébe építve. Vagy
inkább mesterséges butaság.
Az a mestersége, hogy buta
legyen. Ellenanyag annak
az embernek a testében. Szív
és máj, olajos fogaskerekek,
tengely. Idegpályák és
acélsodrony. Azt teszi,
amit a gép diktál. Nincs
sok köze hozzá, működik.De zajt csap.
Szennyezi a környezetet.
Bort iszik, kenyeret eszik.
A bor eszi, a kenyér issza.
Eltűnik a gép mögött,
de hozzá kötözi magát, mint
Ulysses az árbocrúdhoz,
hogy hallgathassa a szirének énekét.
De ének helyett veszekedést hall.
Jó hír: jönnek a géprombolók.
 

2
A géprombolók szerszámai

A név, a szerzői név nem
helyezi törlés alá - társai
gondosabb szerkesztői munkával
kiiktathatók. Nem indokol,
hisz ez a kinyilatkoztatásnak

nem ismérve. Akkor miért
kell erről könyvet írni,
koherens látásmódot igénylő
vállalkozás meghaladni látszik

az erejét. Az első fejezet
a szerző kérdéseinek felte-
vésével zárul. Még ha

igaznak is véljük, ebben
a pozícióban hatásvadásznak
tartjuk. Előkészítetlen

semmitmondásba torkollik.
Csak már nem lepődünk meg rajta.

Kapitális közhelyek közepette múlik ki.
 

3
A szétesés

A nevem, ha magamat törlöm,
egy szín, pirossal kihúzza,
amit írok. Megrövidül,
már csak 160 centi magas vagyok.
Akkor mért kell egy kudarcról

könyvet írni? A kudarc,
mint siker, meghaladni látszik
az erejét. Az erőmet. Ő,
akiről szó van, én vagyok?

Nem. Kapitális
közhelyek közepette múlok
ki. Jaj, összeszorít a

légüres tér, Švejk, most
segíts! Egy óriási nyúl szuszog

a ház előtt. Fölülök rá.
 

4
Nyúldal

Egy óriási nyúl szuszog
a ház előtt.
A nyúl füle egy hosszú
délelőtt.

Az erejét már meghaladni
látszik.
Hiszen ő nincsen is,
csak játszik.

Meghaladja az, hogy
óriási nyúl.
Miért nevet olyan
boldogtalanul?
 

5
A roncs testamentuma

Kiemeltek belőle, mint
egy térdprotézist. De a has,
a koponya, a láb sértetlen.

A név, a szerzői név törlés
alá helyezve. De a has,
a koponya, a láb sértetlen.

Kiemeltek belőle, és én
most rá hagyom magamat. Azt,
amit csináltam, és nem csináltam.

Legyen végre ő csavarok és
drótok nélkül, én meg
legyek vér és nyirok nélkül.

A mohos semmiben üldögélni
egy lefolyó mellett, ahová
angyalok és ördögök potyognak.

A szárnyuk szakadt, a foguk
kopott. A szemük üveges,
Isten elhasznált szolgái.