Komor dolmenek hallgatása süvít
A kérlelhetetlen erejű csendben, az ősz
Fegyverének torkolattüzében égek, egyszerre
Négy irányból ágyúz a szél: beteljesült jóslat.
Stonehenge-romjaim számolom, negyvenegy
Évemhez számítva őket, negyvenegy dolmen
Hallgatása számon, kétezer versem dörömböl
A torokcsendben, "exegi monumentum
Aere perennius" - idézem, mintha lehetnék Horatius.
Tárva-nyitva a Hold ajtaja,
Emelt fővel ürítem csontjaim
A testemből letört csendbe, mely az idők
Kezdete előtt a beláthatatlan magasba
Gravitált, s azóta a Mennyország névre hallgat.