(újév reggel)
 

Újév reggel azt hinném,
a létezés kitárul, mint a liliom tölcsére.
Csak a kopár hegyet látom.
Jönnél felém, ezüst árnyakkal,
és mégse.

Hozzád beszélek és hallgatom,
ahogy süvít a szél.
Szemedben a láng régóta takarékon ég.
A hüvelykujjadon rövidre kerekített köröm.
Te hallgatsz, én dadogok,
így telnek hónapok.
Talán megtagadlak,
vagy inkább elnémulok.