HAMVAS
BÉLA
Pál Antal: Bevezetés
a modern karakterológiába*
Ez a kis könyv a szerző részéről azt
jelenti, hogy a fölfedezés öröme teljesen elragadta és valósággal tombol
abban a látszólagos gazdagságban, amely a modern karakterológia tényleg
sokszínű, tarka és néha friss elméleti áradata. Igaz, van itt min csodálkozni:
talán nemcsak a vásári összevisszaságon és azon, hogy a többszáz szerző
között kettő sincs, akinek feltevése vagy elmélete vagy rendszere, - akárminek
lehet nevezni, mert egyik sem, - csak egyetlen pontban is megegyezzék.
Ez a könyv el van ragadtatva attól, hogy ennyi karakterológia van, hogy
van francia, angol, német, van analitikus, klinikai, metafizikai, konstruktív,
exisztenciális, szellemtudományi, - egészen beleszédül a sok névbe, tetszeleg
abban, hogy a rendszereket és elméleteket vázlataikban közli, ismertet,
magyaráz, összefüggéseket gondol el és talán egységet is óhajtana. Könyve
a modern embernek azt a stádiumát jelenti, amely már kidugja fejét az iskolás
és exisztenciátlan unalomból. Ebből a szempontból nemcsak jó a könyv, hanem
hasznos is. Különösen a most tanuló fiatalember veszi hasznát. Ezt a fiatalabb
érdeklődőt magával is ragadja, - éppen sokszerűségével, gazdagságával és
széles körben folytatott megfigyeléseivel. S ha van a könyvnek igazi gondolkozói
erénye, úgy az is itt fekszik: mintha a szerző nem annyira egységesítő
filozófus, hanem éppen ellenkezőleg: - botanikus lenne, aki a növényvilág
változatosságában és közös nevezőre hozhatatlanságában gyönyörködik. Aki
megremeg az örömtől, amikor látja, hogy ennyire és milyen nagy mértékben
és visszavonhatatlanul különbözünk és alig van néhány szál, amely bennünket
egybefűz. A lét császári bőkezűsége és elvakító tündöklése a sokszerűségben.
Ez annak a gondolkozónak is hasznára lehet, aki a modern karakterológián,
mint az emberi lét megértési kísérletén esetleg már túl van.
* Magyar Portestáns Szemle, 14. kötet 3/4. sz. 163-164. o. |