Január 27. szerda - Jakab, Éva

Nem tudom, ti észlelitek-e? Van-e rá szemetek, fűletek, orrotok, bőrötök, vagy akármicsodátok?
     És ha észlelitek, figyelitek-e? Vagy mindez csak a képzeletem szüleménye? De kinek írok? Ha magamnak, miért a többes szám?
     Persze, tudom; Neki írok. És mindenki másnak, akinek köze van, köze volt, vagy köze lesz hozzá.
     Tessék, jöjjön csak, hahó, itt vagyok, jöjjön csak a szemét vírusa, barmoljon bele ebbe a napba is, barmoljon csak bele, úgy, ahogy a többibe, úgy ahogy belém barmol!
     Meg fogom figyelni.
     Megfigyelem és leírom. Akkor vége lesz. Ha leírom, vége lesz. Akkor ott lesz, ahova leírtam, és nem mozog többé.
     - Rögzítve lesz, hogy úgy mondjam.
     Majd kidobom.
     De nem is, inkább elégetem.
     Most viszont nem szabad késlekednem, leírását elkezdem még ma; január 27-e van, szélcsendes délelőtt, rögzítem, amit tudok, apránként szedem össze és pontosítom, utólag is pontosítom, mert azt hiszi (mármint a vírus), ha ő belebarmol, akkor aztán le van tudva, én vissza nem nézek, csak előre. Pedig zsebemben ott a tükör.
     Át fogom verni. Méghozzá a következő módszerrel: a napló lesz a táptalaj, száraz, de tápanyagokban teljes, hagyom, hadd növekedjen, fickándozzon kedvére; egy hetet adok neki. Aztán átolvasom, megnézem, mire jutott, megnézem, és melléírom észrevételeimet, majd megtanulom. Abba nem férkőzhet be, mármint a megtanulásba. Ha beférkőzhetne, akkor már itt lenne az agyamban, és ha már itt lenne az agyamban és azt is fertőzné, akkor hogyan vettem volna észre létét?
     Pedig létezik, ez látszik abból, hogy megváltoztatja, amit ide, a naplómba írok. Igen, azt is, amit most írok, de ezt szándékosan hagyom neki, csalétekként, a módszert is meg annak leírását, hogy eddig mire jutottam a vírussal. Ezeket nem kell félteni, legyenek hát ők is csalik, barmoljon csak nyugodtan beléjük, benne vannak már rég a fejemben, memorizálnom sem kell őket, védett helyen vannak. Ám hadd tudja csak meg, mi vár rá - úgyis rájönne előbb vagy utóbb az észrevételeimből -, hadd higgye, előnyben van, harapjon csak rá a horogra.
     Bármikor elolvasom naplóm egy régebben írt bejegyzését, látom, hogy változott, valamit kicseréltek, néha minden egészen új, akárha egy számítógépes szövegszerkesztős vírus dolgozna benne. Nem is gyanakodnék másra, mint számítógépes vírusra, ha naplómat a gépbe vezetném, és nem ebbe a kockás füzetbe. Így viszont a számítógépes jelzőt törlöm, bár sok párhuzamot feltételezek a kompjútervírusok és e közt itt a naplómban.
     Feltételezem például, hogy ennek is az évezredváltás az oka, talán mi is átállunk, nem csak a gépek, talán egy másik világra állunk át, talán az lesz a régóta jósolt világvége, és én vagyok az egyetlen - vagy legyünk szerények: az egyik -, aki ezt már érzi, és az igazat látja.
     Vagy talán nem más ez, mint azok a vírusok, amik megrontják az egyes gépeket, úgy, hogy aztán kész, kidobhatjuk őket; a MÉH-ben meg bedarálják. És ez a vírus most áttételesen engem támadott meg, és pont az ellenkező hatást éri el rajtam, mint amit az előbbiekben feltételeztem. Vagyis nem az igazat, hanem pont a hamisat fogom látni, míg mindenki más az igazat; bolondnak bélyegeznek majd és a társadalom szeméttelepén bedarálnak.
     De akármi lesz is, utána járok, vagyis inkább elébe megyek, megtudom még, mielőtt megtörténik, hagyom a higanycsepp-nyomokat egybegyűlni, velük együtt gyűlik az én erőm is, mindez egyetlen higanytócsává dagad majd, amibe ezt a vírust belefojtom.
     Ma egyébként semmi különös nem történt, ebédre rakott krumpli, vacsorára tegnapi maradék volt; ja, és nem reggeliztem, csak kávét.
 

Március 28. csütörtök - Simon, Szimonetta.

Reggeli: falat süti
Ebéd: hurka, kolbász
Vacsora: kefir

A tegnapi dolognak nem lett folytatása. Elsikkadt, mint ahogy elsikkadnak a dolgok némelykor. Napközben itt az épületben; kora este tekézni voltam Ottóékkal, aztán Juliéknál traccsparti éjfélig. Ja, és vettem egy új télikabátot. Emlékezetes nap.

Itt járt, látom, hogy itt járt! Julival nem találkoztam már vagy fél éve, amióta Andrással kiköltöztek Stuttgartba. Hogy traccsolhattam volna velük? De várjunk csak! A problémás mondatészt, a traccspartira utalót, mégiscsak leírtam április huszadikán, úgy, mint: Ágó: "Bevásároltunk a Tesco-ban, aztán Juliéknál traccsparti éjfélig". Viszont azt, hogy "Emlékezetes nap" nem emlékszem, hogy akárhova is leírtam volna.
 

Március 29. péntek - Nárcisz

Reggeli: McDonalds
(délben)Ebéd: curry-s csirke
Vacsora: nem vacsoráztam
 

Reggel belenézek a tükörbe, és azt mondom: "tudod, egész jóképű srác vagy te, ha nő lennél, biztos tetszenél magadnak". Valószínűleg a borosta tette (este nem vágtam le, ahogy máskor szoktam), hogy így, hirtelen ez jutott eszembe, annyira erősen, hogy hangosan ki is mondtam.
     Meg még az is közrejátszhatott, hogy előző este a tükröt tartó tipli meglazult a falban, kihúztam és újat fúrtam be, nem sokkal a régi helye mellé. Így a tükör pozíciója is valamicskét változott az előzőhöz képest, új perspektívát adott tehát a furcsa fénnyel egyetemben, aminek furcsaságát az okozta, hogy egy teherautó beállt az éjjel, szinte az ablakom elé, és sárga ponyvája megszűrte a reggeli nap sugarait.

Ezt nem én írtam. Teljesen átírta. Még jó nyom lehet - bár’ az eredeti napa sajnos nem emlékszem.
 

Szeptember 30. szombat - Rózsika

Reggeli: szendvics, kávé
Ebéd: újházi tyúkhúsleves, rántott csirke,
         petrezselymes burgonya
Vacsora: bukta

Ma elvégeztem néhány ház körüli teendőt, ami már régóta halasztódott. Talán eddig arra vártam, hogy valaki majd megcsinálja helyettem őket, dehát ki? Úgy hogy a szokásos takarítás után megvarrtam néhány szakadt holmit, vasaltam, mostam, és mivel korán keltem, még ebédfőzésre is maradt időm. Sőt vacsorára buktát sütöttem.

Ezt a Rózsikát nem értem, ő rakhatta be. Szeptember 30-a Éva napja, de, még ha Rózsikáé lenne is, akkor is Rózsaként kéne szerepelnie a naptárban, és így a naplómban is. A többi, úgy érzem, stimmel.
 

Szeptember 31. vasárnap - Farkas

Reggeli: parasztos tojásrántotta, croissant, kakaó
Ebéd: gulyásleves, pörkölt, székelykáposzta, somlói
Vacsora: maradék székelykáposzta, szalonna, zsíros kenyér

Délelőtt átmentem a szomszédba ásóért. Szomszéduram sehol, csak a felesége, tüzelő szuka, azt mondják. Igazat mondanak. Behívott, akkor már nézzem meg a tévéjüket, mert nem jönnek be az adók. Késő délután értem haza.
     Este a diszkóban másik nő; nálam aludt.

Ez a napom a valóságban kb. így zajlott: reggeli: a maradék bukta, kávé; ebéd: valami egyfogásos; vacsora: szendvics. Kora délután úszni voltam, aztán tévéztem estig. Semmi párhuzam sincs a kettő között, esetleg a tévé. Gyanítom, ez a vírus valahogy a névnapokkal kapcsolatban működik. Tegnap minden stimmelt, csak a név nem, ma pedig, akárcsak 29-én, a név stimmel és a többi nem.
 

November 1. hétfő - Marianna, Noémi

Reggeli: gyümölcsjoghurt
Ebéd: rántott sajt
Vacsi: diétás tejföl

Ma új hónap kezdődik, új hét. Halottak napja.

Minden OK, legalábbis nem emlékszem, hogy még valamit írtam volna aznap.
 

December 2. kedd - Anna

Reggeli: banán, valami
Ebéd: rántott brokkoli
Vacsi: gyümölcsjoghurt

Semmi dolgom se lett volna ma, mégis nagyon elfáradtam. Reggel kicsit fájt a fejem, de bevettem egy aszpirint. Délután bementem a Plaza-ba a főbb élelmiszerekért, meg néhány ruhát is néztem. Kezd kikopni az alapruhatáram. A boltban egy szőrös faszi rátolta a kocsiját a sarkamra. Elnézést kért, semmi baj, mondtam, pedig megkarcolta a bőrt a cipőmön.
     Most közelről olyan a sarka, mintha ráncos lenne. Talán a vax majd enyhíti kicsit a hatást. Hazaértem, benyomtam a joghurtot, aztán irány az ágy. Ezt is utólag írom a naplóba, másnap.

Semmi sem stimmel. Se a név, se az események. Nem igaz, hogy joghurtot reggeliztem, s a névnap is Achilles. Eldobhatom tehát a "vagy ez, vagy az" elméletét, még nagy vonalakban sem illik rá naplómra.
 

Május 3. szerda - Péntek

Reggeli: bodzaszörp
Ebéd: bogyók, magvak
Vacsora: abawe

Ma is, mint hatkor minden este, ujjaimmal sétálni indultam szempilláimon. Bal kezem középső és mutató ujjával bal szememéin, jobbal a jobbéin. Oda- vissza. Bejártam őket, közben mintha egy-egy kis lakatlan sziget füvét tapostam volna. A két kezem ugyanazon a vonalon mozgott, tehát megpróbáltam utolérni egyiket a másikkal. Izgalmas és szinte vég nélküli kergetőzés ez, miközben semmit sem látok.

Talán mégsem vonal, inkább két párhuzamos egyenes.
 

Június 4. csütörtök - Ember

Reggeli: a semmi
Ebéd: a semmi
Vacsora: a semmi

Az utolérés lehetetlensége.

Látom, ahogy hajlik lábfejem, látom vádlimat feszülni, testem dőlő vonalát, karjaimat, ahogy lábaimmal együtt mozdulnak.
 

December 5. péntek - Ádám, Attila

Reggeli: regények, esszék
Ebéd: novellák, naplók
Vacsora: könnyebb újságok, üzenetek

Mindig is szerettem naplókat olvasni. Falfirkákat, wc ajtóra írt üzeneteket, feljegyzéseket, magánjellegű kis cetliket, képeslapokat, sőt - hisz úgysem tudja meg senki -, még másoknak szóló leveleket is örömmel olvasok. Mindent szeretek, ami személyes, ami valakihez tartozik, még akkor is, ha nem is ismerem az illetőt. Van, hogy elképzelem, milyen lehet neki. Beleképzelem magam a helyébe, mintha én ő lennék, gyakran ki is nevetem. Persze, ezt, akit érint a dolog, az sohasem tudhatja meg. Azt nem szeretném. Mint ahogyan azt sem szeretném, ha a nekem szóló levelekbe, üzenetekbe beleolvasna valaki. Azokba nekem csak ne barmoljon bele senki! Ezért mindig megsemmisítem őket, amint megkapom, magam pedig nem írok semmit sem, az olvasás bőven kárpótol érte. Olyan ez, mintha ráolvasnám a más által írt betűket, a lapokra, s rá is olvasom.