Bogárközelség
 

Az utolsó perc tűhegyes.
Csupa komolyság és félelem,
hangos, kikiáltott kérelem.

A fák újra zúgnak,
a part felől eső közeleg.

Az összehajtott sötétség
egy bogár szárnya alatt hál.
Fekete bársony, a legfeketébb.
 
 

Sebezhető álmaim
 

Ha sebezhető álmaim
a torkodba húzódnának,
ha belőled beszélhetnék,
hang nélkül célba érnék.
Egyelőre arra kérlek,
hogy a homokórát forgasd.

A tengervíz felér az ablakig,
a ciprusfák megrázkódnak.
Mintha szállni készülnék,
hatalmas vitorla nő a hátamon,
de addigra elhagy az akaratom
s a szél oda visz, ahova akar.
 
 

Gyöngéd planéta
 

Színed a nap felé emelt ujjak világító közel.
A bőröd sárga mángófény.
Az ujjad még meleg,
pedig a nap már lement.
Mögöttem állsz, utolsónak.
Ne félj, ez egy gyöngéd planéta,

a liget embermagasságig zöld,
a koronák lombja egységes, színtelen.
A szád és az orrod légi kifutópálya,
a pórusod elrejti a vad füvet.
Belémkapaszkodik a napkorong,
aztán elszürkül a part, a homok, a domb.