Születésnapi számtan

                                          Gittának
 

Amikor négy múltál, volt ötvenhat.
Amikor tizenegy, volt hatvanhárom.

Egy éves korodban berosált a vezér.
Amikor tizenhat múltál, volt Prága.

Amikor húsz voltál, szorzód huszonkettő.
Ezért volt páratlan az az év.

Nyolcvankettőben voltál húsz plusz tíz.
Kilencvenben még harmincnak néztelek.

Kilencvenhatban negyvenegynek mondott
az ellen. Kilencvennyolcban egyidős
voltál a homlokoddal és a mosolyoddal.

Negyvennyolc voltál, amikor legmagasabb jegy
lett a kettes. Felülnézetből kurták az évek.

A szemed alig múlt nyolc.
A hajad fiatal felhők kezében.

A csontjaid harminc felett.
Szeletenként, bár egyben múlik az ember.

Amikor meghaltál, túl jártál az egy
L-en, négy X-en, egy V-n és némi I-n.

De addig hátra volt még négyszáz
sóhaj, huszonnyolc repülés, kilencven
könny, kilenc fürt szőlő és nyolc és
fél megbocsátás.

De nem számolni, az a legpontosabb
boszorkányegyszeregy.
 
 

Egy társasági arszlán siralmai
 

Beszűrődni. Befúródni. Cseregni.
Már a kapuban permet-fokozatra
kapcsolni a nyelvet. Koholni holmi
hír-eledelfélét, élcre szabva.
Rezegni. Baljósan nyájasnak lenni.
Hőbörögve egyetérteni, és
tüskésen bólogatni a -ság-ségre.
Hosszan - még mielőtt meglepetés
érne -, hosszan, hidegen lemetélve

azt a parányi, nyamvadt farkapénzt,
amely az erjedt buli- s mutyizás
résén kipottyan. Dédelgesd, emészd
jószándékok kis kamatját. Vigyázz
arra, hogy ne közvetlen közelítsed
a célt. Öltögetni. Majd kicserélni
a tételt, ellentételt. Merevített
szürkeállománnyal a célt nem érni.

Aki célba ér, mindent elhibázott.
Nézést vigyorba pácolni. Lihegve
látvány-beszédet gerjeszteni, semmit
nem adni, de lenyúlni a csipetke
félhírt, hazavinni az álvilágot.
Hagyni, hadd szabja meg a rüfke ágyék
a rokon- s ellenszenv szerkezetét-mit.
Csendestársként elkövetni az estét.

Megkönnyebbülve távozni, esetleg.
Mintha. Mintha letörlesztettél volna
valamicskét az eredeti bűnből.
Így kell. Letenni a garast egy körnek
asztalára. Mintha - pácban forogva -
valami reálisat hozna létre
másokra kattanva az ember. Eldől
majd végül. Sikere az ürüléke.
Szétszéled a társaság. A barátság
rejtelmes, zsíros tőzegtalajába
ismét besüppedt néhány hulla. Látja
ki-ki utólag, hogy azok az órák,
amelyekben nem történik meg semmi
áthajlás (merthogy az ember nem éppen
azt teheti, amit kellene), mindent
meglazítanak az emberi gépen.