s megnyugszol te is
arcod kisimul, meggömbölyödsz a
taton,
vitorlák alatt, sirályok etetésében leled
újuló kedved, jól van ez így, a friss levegő
és az igazság velőig hat, szétszakítja a
kényszerűség horgait, leválaszt az
elvárások salétromos faláról és eltűntet a
színről, ravaszul alázuhansz, kerülnek
vacogó lyukak, üldöznek páradús
érdekgócok, de ne törődj velük, hányd
csak nyugodtan a fittyet, szabad vagy,
önmagad rég várt vendége, vedd fel a
legszebb ruhádat, hozass fiatal bort és
fiatal költőt, a fogások között nézd meg
jól a csillagokat és ordíts bele a térbe,
nandu hol vagy, de nandu sehol, vagyis
elbújt megint, bármelyik árboc mögül
várható bukkanása, nevess, örülj az
életnek, annak a pár önfeledt percnek,
amíg megvirrad és elnyered az összes
matróz tetszését