a tó és medrének nagy formátumú különválasztása pontosan olyan
mint amikor egy pohárnyi víztől fosztjuk meg a poharat
a körvonal elveszti testét a behatároló a behatároltat
a tó az alaktalanságokba foszlik a valamifajta lényegesnek vélt
kötelező segítségnyújtás nélkül és eszeveszett iramban hagyja el
a helyszínt amiként rendszerint egy pohár víz is elillan
a régészeti kutatások még soha nem hoztak felszínre vízzel telt poharat
pedig az Észak-Pannon régióban a rendkívül gyakorinak ítélhető római
                                                              kori
bravúros kivitelű üvegtárgyak körében ez a szórványos előfordulás
akár meg is történhetett volna - hogy a szórványosság mikor válik
gyakorisággá az más kérdés - a technikai szint aztán e régióban
az általános kulturális hanyatlással párhuzamosan kissé
vagy inkább igencsak jelentős mértékben visszaesett
egy szó mint száz maradtak a szegényességükben oly üres befoglaló
                                                               formák
ám érdekes módon az üres pohárra nem az a fordulat vált használatossá
hogy kiszáradt mint egy tó hanem az hogy beszáradt
a sok-sok azonosság mellett talán csak ez a különbség egy meder és
egy pohár között a természet örök körforgását jelképezendő azért
a beavatkozókat a gaz tólevezetőket a ki és beszárítókat egészen
egyszerűen kötelezni kellene arra akár a józan észnek ellentmondva
hatalmi szóval hogy a téli hónapokra a tó felszínre hozott medrét
- mintha valamit úgy fordítottak volna ki hogy a külső kéreg
vagy héj továbbra is a megismerhetetlenségbe burkolózik (befelé
fordítják ki) - szimbolikus gesztussal illetve szimbolizációs szándékok
érvényesítésével beszáradt üvegpoharakkal rakják ki talpalatnyi
vagy pontosabban tenyérnyi helyet sem hagyván szabadon akkor aztán
a szép és nagy munka hevében és betetőzéseként az eléjük táruló
látvány által (a nap és az éj minden szakában az időjárás változó
hatásainak tükröztetései által) átérezhetnék végre hogy tettek
valamit nemcsak könnyed laza mozdulatokkal zsilipkapukat nyitogattak
és a dolgok természetes folyományaként értékelhetnék a magától
értetődő tényt hogy a raktározási feltételeket megteremtve a poharakat
tavasszal össze kell gyűjteni (újra beköszönt az ősz jön a tél) és az így
egyszersmind látszatszerűségében permanenssé alakuló sürgés-forgásban
a városlakók közül mint holmi tétnélküli edzőmeccs ráérő szemlélői
néhányan megállhatnának a parton és elégedetten nyugtázhatnák
hogy végre történik valami a város régen szétporladtnak érzett falai
között - amit elvesztünk a természet vámján az megtérül a kultúra
oltárán fogalmazgatnának óvatosan - hogy újra tenyészik a művészet mint
egy civilizációs ártalmakkal dacoló szívós moszat vagy mint valamely
kipusztíthatatlan vízilény