Kecskebak, őzbak, bakszakáll, baklövés. Távol áll tőlük minden összefüggés és kapcsolat. A gyanú árnyékával összefogódzva még keletkezése előtt mindkettő észrevétlen elillan. 

A fűrészbak farönk fűrészelésére való ácsolat, amely az udvar különböző pontjain bukkan fel, s néhány nap eltelte után olyan otthonosan viselkedik az adott térségben, mintha mindig is ott tartózkodott volna. Legtöbbször azonban a kukoricagóré melletti farakás közelében találni rá, amint hetente egy millimétert süllyed a laza, fekete talajba. 

A fűrészbak akácfából készül, összesen hét darabból áll, amely darabszám csak fűrészbak-baleset következtében változhat meg, akkor sem számottevően, mert plusz egy, vagy mínusz egy darab esetében sok mindenről beszélhetünk, de fűrészbakról már nem nagyon.  

Két iksz alakban összeillesztett, téglalap keresztmetszetű - lécnél erősebb, gerendánál gyengébb - fákat képzeljünk magunk elé, amelyeket nem a felezőpontjukban, hanem harminc - negyven centiméterre a végüktől kapcsoltak össze, majd ugyanezzel a lendülettel a kapcsolódási pontoknál keresztül is fúrtak egy három centiméter átmérőjű furdanccsal. Délután volt, sütött a nap, a bognár pipáját szortyogtatta fogai között, s elégedetten támasztotta a kecskeól falának a fűrészbak ezen darabját. 1954-et mutatott a naptár, május utolsó napját, s azon az éjszakán, azt álmodtuk, hogy a körmös Hoffer traktorral átgázoltunk a dinnyeföldön és a csősz büntetésből harmincévessé változtat bennünket. 

Az iksz alakú tartozékból kettő készül, ezeket a lyukaknál fogva egy hengeres rúd köti össze, amelyik másfél méter hosszú. Ilyen távolságra kerül egymástól a két faiksz, hogy soha többé se távolodásra, se közeledésre ne legyen képes. Ezt hivatott még biztosítani az alsó száron található merevítő léc mindkét oldalon, a talajtól húsz centiméterre, a faiksz hosszabbik szárán. 

A fűrészbakra eső és hó hull, nap szárítja, disznók dörzsölik oldalukat hozzá, különösen az a mangalica, amelyik tizenkettőt ellett, s korpás fejbőrhöz hasonlóan áttetsző, fehér pikkelyeket vedlik a hátáról. A kakas rászáll a fűrészbakra egyszer, de egyensúlyát veszti, leveszekedik róla, s inkább a beléndek tövéből kukorékol a továbbiakban. 

A fűrészbakra akácfák törzse kerül, néha egy-egy kivágott körtefa, sárgabarack törzse, olykor alma is, amelyeket nagyfűrésszel darabolnak ketten, többnyire két meglett férfiember. 

A nagyfűrész acél fémlap, amely középen kb. huszonöt centiméter széles, innentől ívesen keskenyedik. Két végén fa rudacska áll ki belőle, ezt marokra lehet fogni, s engedni, hogy a velünk szemben álló maga felé húzhassa karunkat a lappal együtt, mire mi válaszul visszafelé húzzuk az egészet, miközben a fogak egyre mélyebben vágnak a rönkbe. Ezt a műveletet hívják fűrészelésnek. 

A nagyfűrész különleges hangokat képes kibocsátani magából. Ezek a  hangok a fizika törvényeinek megismerése után is különlegesek maradnak. A fűrészt a talajra állítjuk merőlegesen, majd hirtelen változó nagyságú erővel megrogyasztjuk. Hutty-hutty, s ehhez hasonlókat hallani, mintha képregényről, esetleg rajzfilmről lenne szó. A fűrészbak ezzel szemben lényegesen merevebb, zárt hangokat, nyögésre emlékeztetőket ad ki magából. 

Amikor életünkben először kérnek bennünket arra, hogy segítsünk fűrészelni a fűrészbakon nagyfűrésszel; jeles pillanatokat élünk át. Szállingózik a hó, meglátszik a lehelet, az akác illata ekkor válik felejthetetlenné, anélkül, hogy erről sejtelmünk lenne. Ez a figyelmetlenség aztán végigkíséri életünket, a fűrészbak megöregszik, az élőlényeknek nyomavész, a bognárt is beleértve. 

Ha valaki azt mondja a fülünk hallatára, hogy fűrészbak, akkor erre a szulákfélék és más gyomok fogságába esett, a laza fekete talajba lassan alámerülő fa alkalmatosságra gondolunk, a leheletre, hópelyhekre, akácillatra, hutty-huttyra, arra, hogy ki áll a bak túloldalán. A fűrészbak lassú merülése a bizonytalanság erős támasza. Az Örökké nevezetű rönk kuglikra aprítva hever a lábainál.