Másfajta melegségre vágyott
A város összes pályaudvarán
várt már ugyanarra a nőre,
azután csak feküdt ugyanabban
a szomorú szobában. Ahol egyetlen
néznivalója a repülőkéhez hasonló
halovány és feszes has volt.
Ahol ráadásként hallhatta,
amint a mész alatti freskó
lakomája az utolsó fogásba torkoll.
A lábos alá rakott újságból tegnap
előzmények nélkül felolvasott
néhány sort a hűséges fajokról.
Mire a barátunk szó ismételgetését
később eluntuk, és bekopogtunk,
hogy elcsaljuk a cirkusz egébe
vezető létrák ígéretével,
ez az egész neki már így is
megérte.

Fél órája indult.
Előtte kitisztította a bőrét,
és feltette az illatot, amiben
egyszer azt mondta: lehet, hogy mégsem
erre a szerelemre születtem.
Pótolta a folyadékveszteséget is,
mint valami benzinkútnál vásárolt
regényben. Amiben nincs lírai alkat,
hogy figyelje, ahogy az ablakon
benéző madarak szeme kitágul.
Ahogy a sarkon túli senkiföldjén
új hívószó ragyog fel a tartós
félhomályban. Emlékeztet más
rövid szavakra, amiket naponta
használ, és nem kínálnak megvételre
semmit.