200-adikuk kereső zsokék
- ennyiedik győzelmük egy-egy évben -
elfelejtik, hogy egykor beverék
társuk orrát, és büntetés fejében

fél évet töltöttek Amerikában
(belovaglóként), aztán visszatértek,
híveikkel folytatódó kör-áram,
persze, jó, folytathatták az egészet,

senki se hitt valami túl nagyot
épp tőlük, de egy sztártréner igen,
értük egy régi bútort kirugott,
és jól tette, úgy látszott: éveken

át hozta formáját a champion,
ez új, s jó lovakon, 200-adik
győzelmét 97-ben, nagyon
várhatóan már aztán is bevitt

212 lovat első helyre,
és a harmadik évben az se lett
nagy baj, hogy tréner-nejjel keverte
össze a pletyka...repült...új helyet

talált rögtön a másik idomárnál
- nagynál szintén -, és 200 újra! Ünnep
sajtószerte, és már senki sem ágál
ellene. Mindenre spongyák repültek.

Tény, ami tény. A mi emberiségünk
egy része csak tör, zúz, csal - lovagol,
hát jó, kicsit, politizál, odébb tűnt
eszmékben két könyékkel pancsikol,
 

meg minden... de nem a részlet a lényeg
(- Lakja az úristen! -), emberiségünk
egy része úgy érzi, hogy az egészet
emez évre gyúrták, mit most megélünk

- vagy sem. De az a championzsoké
tizenhét futamot vesztett a 200-
-adik győzelem előtt, s megülé
lovát a végén, s nyert; s nem csak a mézmáz,

a handabanda volt egy futamon
(egy éven) át, mint nálunk lesz, de még
pontatlanul is. Mit mondogatom!
Beszéd. De évünk? Nem ez a beszéd!

Egyáltalán, hallani is elég;
majd a tényleges ezredfordulón,
ha megérjük az év szilveszterét,
és nem végig pezsgőzve a lovon...!