|
CSOKITS
JÁNOS
Egy hajótörött naplójából*
Érkezésem óta
húszezerszer fordult meg a Föld,
ötvenötször kerülte meg a Napot,
ki tudja, hányszor változott az ég,
nem is számítva a Hold
hideg és véres játékait.
Húszezer nap egy idegen bolygón...
egyedül a lélek őserdejében...
rabság a bűzös csontbarlang mélyén...
Micsoda kaland!
Filléres regény hőse lehetnék -
ha lenne szabadulás.
*
Bőrébe zárva sorvad itt az élő,
hámló hártyában őrzi illó kincsét,
létének párlatát, a percet,
letisztult emlékeit.
Nézz rám: két lábon járó
bőrketrec vagyok én is!
*
Ez volnék? Bordázott tömlő,
szortyogó zsigerekkel?
Beszédes bőrzsák?
Saját sorsától nyekergő duda?
Ez volnék? Már egy tűszúrástól
kipukkad ez a hólyag!
*
Éjszaka felriadok -
sehol egy fény,
nem tudom, hol és mikor
fekszik ez a test,
semmi vesz körül, fekete csönd,
csontomig ér a vakság iszonyata -
érzem az ürességben
valahol valami van,
valaki érzi: ő vagyok én,
valahogy érzem: én vagyok ő -
hirtelen összeáll az itt és most,
nézek a semmibe: nincs ebből kiút?
*
Keresték a kiutat innen
költők, álmodók, szentek,
az Éden látnokai, keresték
Bábel és Gomora földjén,
Ararát iszapjában,
keresték mindenütt
az utat az iszapon át
az Édenkertbe vissza,
a szerpentint ki a szívből,
az ösvényt a puszta szívből,
a délibáb útját
hazafelé...
*
Innen repült fel fiával Daidalosz...
Repülni? Ugyan hová?
Véges világból végtelenbe tán?
Levetni minden béklyót?
Istent játszani?
Testgyakorlás a börtön udvarán.
*
Ikarosz röpte illúzió:
ki szárnyra kel, csak színhelyet cserél.
Hiába ölt magára jelmezt,
madártollat, vagy űrruhát:
a földi hús csontjához tapad,
a Holdon is földi vágyat érez.
*
Borostyánkő a szó,
benne buborék a perc,
hangokkal körülzárt idő,
múlásba meredt múlás,
életem
egyetlen mozzanata -
borostyánkő a perc,
zárványa a szó,
időtlen buborék,
és benne én,
időbe dermedt dongás,
létezésbe ragadt ősvilági légy.
*
Két szó közt messziről dereng.
Se homály, se fény,
se hely, se idő.
Világ - nem itt.
Ha rágondolok,
szájamban összefut a csönd.
*
A létezés útja a nemlét,
a végtelen útja a vég,
a minden útja a semmi -
a semmi az egyetlen út.
* A költő azonos című,
az Új Forrás Könyvekben hamarosan megjelenő kötetéből (A szerk.) |
|