|
TŐZSÉR
ÁRPÁD
"...mintha az egyik
sarokból átült
volna a másik sarokba..."
Zbigniew Herbert (1924-1998)
emlékének
Ha létezik iskolaként behatárolható
közép-európai költészet (s e sorok írójának meggyőződése, hogy létezik),
akkor a lengyel Zbigniew Herbert ennek az iskolának mindenképpen az egyik
rektora volt.* De ki tud Közép-Európa költői iskolájáról, s ki tud - Herbert
költészetéhez méltó súlyú tudással - a Rektorról magáról?
Zbigniew Herbert
1998. július 28-án, 73 éves korában meghalt - a magyar irodalmi közvélemény
nemigen regisztrálta a szomorú eseményt, mint ahogy tulajdonképpen a költő
élete és grandiózus lírája is hidegen hagyta. Húsz évvel ezelőtt megjelent
ugyan e lírából egy karcsú magyar válogatás (Az angyal kihallgatása,
Európa, 1979), de a lengyelül nem értő magyar olvasó ma akár azt is hiheti,
hogy Herbert azután már semmit sem vagy csak nagyon keveset írt.
Rejtély, hogy
miért nagyobb az ismertsége, a népszerűsége a harmincas évek Gombrowiczának,
Witkiewiczének, Schulzának, mint a hetvenes, nyolcvanas és kilencvenes
évek Herbertjének, Szymborskájának, Rózewiczének. Holott ez utóbbiak jelentőségét
nyugodt lelkiismerettel hasonlíthatjuk az előbbiekéhez: ők is átírták a
lengyel irodalmat. Sőt Zbigniew Herbert szándéka talán egyenesen az egész
európai költészet és kultúra "dekonstrukciója" volt, annak a Szókratésznek
a szellemében, aki azt hirdette, hogy a testi szükségleteket maximálisan
korlátozni kell a "tiszta gondolat" érdekében (Herbert egyik korai drámájának,
a Filozófusok barlangjának a főhőse nem véletlenül Szókratész),
s annak a descartes-i eszmének a jegyében, amely szerint a szubsztancia
lényege maga a gondolkodás. Cogito úr (a Herbert-líra hőse vagy inkább
antihőse) egzisztenciájának a tartalma mindig az, amit gondol, a Herbert-vers
az éppen elgondolt gondolattal egyenlő. S ez a gondolat ugyan mindig nyugat-európai
műveltségi és közép-európai történelmi anyagban gondolódik el s mutatkozik
meg, de közben a súly arra a "közép-európaira" esik, amely viszont valamiképpen
maga is csak visszfénye az európainak, s így minden Herbert-vers egy bonyolult
tükörrendszer. S ennek a tükörrendszernek a tengelye minden bizonnyal a
szókratészi lét nélküli tudat abszurduma, s nemcsak úgy, hogy itt a "közép-európai"
mindig valami megfoghatatlannak a tudata (azt hiszem, tulajdonképpen az
"európai" ellenanyaga, tükörírása, sokszor egyenesen paródiája), hanem
úgyis, hogy valami csoda folytán a Herbert-vers végén a gondolatnak általában
sikerül elszakadnia az anyagától, az elgondolójától, s az olvasó végül
is csak a tárgytalan luciditást érzi, amely bőséges teret enged a sajátos
értelmezésnek, sőt egyenesen megköveteli azt.
Az elhunyt
költőt a varsói Powazki temetőben helyezték örök nyugalomra, sírjánál ott
állt a két élő lengyel Nobel-díjas is: Czesław Miłosz és Wisława Szymborska,
s így azért közvetve a Királyi Svéd Tudományos Akadémia, illetve a nagyvilág
is tisztelgett az elhunyt költő emléke előtt. Az alábbi verse az utolsó
előtti kötetéből, a Pan Cogitóból (WrocŁaw, 1993) való. Lefordításával,
közlésével, elolvasásával - jócskán megkésve - álljunk be mi is a tisztelgők
közé.
Pozsony, 1999. február 20.
ZBIGNIEW HERBERT
Cogito úr tanács után
kutat
Mennyi könyv szótár
mennyi elhízott enciklopédia
s még sincs aki tanácsot adna
Átvizsgálták a napot
a holdat a csillagokat
engem meg elvesztettek
a lelkem
ellenáll a
megismerés örömének
vándorol hát éjszakánként
apáink útján
s íme
fekete napraforgók közül
előtűnik egy városka Bracłav
ez az a hely amit elhagytunk
ez az a hely amely utánunk kiált
sábesz van
s mint ilyenkor mindig
Új Mennybolt hajlik fölénk
- téged kereslek rabbi -
- nincs itt -
mondják a chaszidok-
a seolnak mondott világban keresd
gyönyörűséges halála volt -
mondják a chaszidok
- valóban szép volt
mintha az egyik sarokból
átült volna a másik sarokba
feketében volt tetőtől talpig
kezében égő Tóra
- téged kereslek rabbi
bölcs füled melyik égben
rejtetted el
fáj a szívem rabbi
gondok gyötörnek -
Nachmann a rabbi
tán tudna tanácsot adni
de hát e töméntelen hamuban
hogyan leljem meg
Tőzsér Árpád fordítása
* S így van ez, paradox
módon, még akkor is, ha a "Közép-Európa" kifejezést ő maga le sem írja,
illetve éppen egy olyan versében írja le, amely a "Közép-Európa" fogalom
ironikus elutasítása. |
|