üres lapnyi" - írta T. D. a Zarándokút könyvéről, most már leírhatom, hogy ezt a lapot még akkor kitéptem magamnak a kőszegi könyvtár tulajdonát képező, véletlenül megtalált Tárgyból, hogy azután különböző helyekre rakosgassam a saját könyveim között, végül egy szakadt fedelű dossziéba került, más fontos lapokkal együtt, utána valamiért sokáig ott porosodott a telefonasztalka fölötti könyvespolc tetején, később egész egyszerűen eltűnt, Néha arra gyanakodtam, hogy valaki, mint afféle használhatatlan, felkunkorodott szélű, elkoszolódott és foltos papírlapot, egész egyszerűen a szemétbe dobta, azután (itt majdnem két évtized múlt el egyetlen szó alatt) végre megtaláltam a Talált tárgy új kiadását a Liszt Ferenc térnél, a könyvesboltban, szinte újonnan megtisztogatva, és éppen volt nálam annyi pénz is, hogy rögtön megvegyem, csak otthon már nem volt hely sehol a könyvespolcokon, és így ugyanúgy a többi könyv tetejére raktam, mint valamikor azt a lapot, közben mégis elkészültek az egész falakat borító új polcok, ahová a könyvek nagy része kikerült a kisszobában és a zongora alatt tárolt dobozokból, többnyire a megfelelő csoportosításban, hogy bármikor bármit megtaláljak, ha éppen szükségem lenne rá, a rendezgetésben pedig előkerült a régi lap is, emlékeztetve a Zarándokútra, csak éppen nem illeszkedett az újonnan vásárolt és még csak egyszer átpörgetett (mintha így olvastam volna újra el!?) szép és tiszta kötetbe, és mivel fel sem merült bennem, hogy kidobom, megint csak azoknak a könyveknek a tetejére raktam, amiket már régóta csak akkor lapozok át, ha átcsoportosítom őket az egyikről egy másik helyre, mintha nem is maradtak volna a számomra mások, mint újra megtalált és megint újra elvesztett tárgyak, "sem-jelek" az egyre növekvő üres könyvben.