|
KELÉNYI
BÉLA
Kerestelek már legalább
G.-nek
Kerestelek már legalább
ötször. Az ismeretlen
lakásban csengett egy darabig a telefon, azután
elhallgatott. Letettem. Nem fogod soha megtudni,
hogy kerestelek, és én sem, hogy miért. Az üres
szobában újra csend lett. A vonal túlsó oldalán
néhány szép villámcsapást láttam a száraz júniusi
égen. Utána hosszan visszhangzott a mosdóba
ejtett műanyag fogmosópohár, mint a pisztolylövés.
|
|