Etűdök

Fecskék húzták maguk után
az eget a tavasz első
reggele tengerszagú volt
és sós mint a könnyem

                       *

A kertben egy lány égeti
az avart füstmarta
szemében az eltévedt idő
hosszú hajában a szél mosakszik

                       *

Van abban valami
megható ahogy a kert
megáll a szikrázó fényben
és halványan kirajzolódik
sovány fiának árnyéka a havon