"Idegen halotti maszkot emel le
                    tenger arcáról a tűnődő angyal"

állandó gyászban égünk
temetjük a múltat és reszketünk a jelentől
tudjuk a holnap már nem a mi dolgunk
számtalan harcban meggyötört arc tekint reánk
az összekarmolt tükörből őrző angyalunk
ébersége az elővigyázatos keret melyből
nem zuhanhatunk át egykönnyen
egy másik dimenzióba

a háttérben hetérák hárfazenéje
kondicionált türelem

a maszkmester szótlanul végzi feladatát
megbízatása csak egy előadásra szól
álmaink hűvös hulláma nyaldossa képzeletünk
nem múlhat el az élet nyomtalanul
a halászok búvárfelszerelést erőltetnének
lemerülni sem elég a kedv boros szándék
ismerős

messzire vágy a lélek de a test
csak módjával engedelmeskedik
a maradnék és a mehetnék áldatlan harca ez
megbocsáthatatlanul...