Kezemben pisztoly, meghúzom
a ravaszt. Taps. A hóba
fölállított bábú billeg,
de nem dől el. Taps
a bábuk részéről. Bábuk
mindenütt. Innen jöttek ki,
ebből a házból. Itt készíti
őket egy őrült,
aki vékony gyerekhangon
nevet a saját viccein,
ő tölti a pisztolyt is.
Megint a kezembe adja.
Gondold, hogy az ott
te vagy! Gyorsan egy másik
bábura teszem az irányzékot,
az meg én, mondja.
Tüzelek. A bábu nem esik
el. Mindkét oldalon
taps. Nem veszi vissza
a pisztolyt, szétlöki a kabátját,
dugattyúk forognak,
egy ékszíj csattog végig
a gerince helyén.
(A bábu, amit eltaláltam,
most eldől.) A nyakában
tükrök elhelyezve, hogy
föl lehessen látni
a koponyáig. Rám néz.
Nem lősz, kérdezi szomorúan.