Mitől művészi értékű egy festmény vagy szobor, mitől műemlék egy épület, mitől és miként válik fontossá számunkra egy régebbi korok emelte objektum - nem tudjuk a pontos választ. Mindenesetre idővel, nagy általánosságban, megválaszo- latlanul is helyükre kerülnek a művészi-emberi értékek. 
     Dorog legszebb helyén, a település fölötti hegy legmagasabb pontján áll ez a kis kápolna. (Eredeti tervezője és építtetője - adatok híján - ismeretlen. Annyit tudunk csupán, hogy mai formáját az 1920-as években vette föl. Az akkori főjegyző: Morva Izidor építtette újjá, neoklasszicista stílusban.) Kitűnően illeszkedik a tájba és hangulatos látványt nyújt már messziről. Falai állnak, belső berendezése kirabolva, tábortüzek nyomaival. A stációk épek, de kerámiaszobraikat teljesen összetörték, azonban így is megítélhető, hogy valamikor szépek lehettek. A kápolna előtt lévő kőkereszt ép, viszont a két szobor már "fejetlen". 
     A kápolnát le akarják bontani, mivel szertartásokra már alkalmatlan. Lebontás helyett azonban a kápolnát és közvetlen környezetét a stációkkal együtt rendbe kellene hozni. Parképítéssel ez a hegy nagyon szép kirándulóhelye lehetne a dorogiaknak. E pontról festői kilátás nyílik Dorogra, Esztergomra és a többi környező településre, a Dunára és a hegyekre. Az újjáépítendő kápolna kilátó- épületnek is alkalmas lehetne egy rendezett park és sétálóút központjában. Ezek csak gondolatok az épület "hasznosításáról", de egy biztos: Dorognak erre az épületre szüksége van. Balla András (Új Forrás, 1981. 1. sz. 80. l.)