|
Széljegyzet
H. A. emlékéhez
Voltak utak kifelé, befelé
-; valahol -
Voltak idők, szomorú köznapok, mély feketék.
Voltak megkötöző tények, igék, szerepek -;
légies asszonyok egy távoli félszigeten.
Volt a fiú -, s a halál játszadozott eleven
színe előtt, születő versein átnevetett.
Mintha lehetne halott, mintha lehetne örök -
Vitte a szél a nyarat, hozta az angyalokat;
hozta a csend fedelét istenek álmaiból.
Csillagos éjben a vers égi parázs, zuhanás,
fájdalom, arcon a könny, könnyben a tengeri só.
Volt a fiú. Feledik, mintha lehetne halott -
Szívdobogása ha nincs, szelleme vallana még;
lepke maradna, virág - jéghideg árnyakon is -
1995
|
|