Új Forrás - Tartalomjegyzék - - 1996. 8.sz.
Vörös István

Tata-petuski
(Napló) 
 

Figyelmeztetés

Az itt leírt események egytl egyik a képzelet hiányának szülöttei, ha kitalált eseményekkel bármilyen hasonlóság felfedezhető, akkor azt a szerző először is kikéri magának, másodszor bevallja legyőzhetetlen vonzódását a többiek gondolatai iránt, mielőtt pedig hármat kukorít a kakas, megtagadja, hogy valaha is találkozott saját magával. Ami igaz is, itt egyéb találkozásokról lesz szó.
 

Július 2.
Az elbeszélés nehézségei

A vonat Tatabányára ér. Hirtelen észreveszem, hogy az ablak alatti szemetesre valaki ráírta, vigyázz, robban! Tetszik a felirat, de azért inkább nem nyúlok oda.
     A szomszéd ülésen egy kamaszfiút ébresztget az anyja már Herceghalom óta, vagyis mióta elaludt. De úgy látszik tudja, mit csinál, mikor leszállok, még mindig nem sikerült felébresztenie. Csipke Róbert? tűnődök a peronon, és fölnézek a vonatablakra, nem futotta-e már be a vadrózsa.
 

A Tata-érzés

Ez a tavaszi naplóírók egyikének terminusz technikusza, számolok vele, és már az állomástól pár lépésre el is kap, mikor két teljesen ártatlan külsejű hátizsákos lány beszélgetéséből ez a mondatfoszlány hallatszik ki, nem voltam benne a Táncrend antológiában.
     Még nem akarom, még menekülnék, de már meg is volt. Lényegében odaértem.
     De csak lényegében, mert még van vagy negyed óra gyaloglás a táborig. Károlyi Csaba szíves szóbeli közlésével ellentétben a kisállomás sincs egy ugrásra.
 

A jogokról és kötelességekről

Útközben Márton Lacival találkozom, megkérem, hogy csak úgy külsősként benézhessek írószemináriumára, mert talán még abban reménykedem, hogy a Piramis együttes által fölvetett lételméleti problémát sikerül megoldanom, és majd, istenem, lehetek egyszerre két helyen, nekem mint naplóírónak a JAK elnöke ezt határozottan meg is ígérte. Sőt, ez nemcsak előjogom, de kötelességem is lesz.
 

Bagolyszem

Fél óra múlva már a büfé előterében KAF és Faragó Feri beszélgetéséhez aszisztálok. Egyfelől van a görög irodalom. Thuküdidész magyar fordítása mint hiány. Másfelől vannak a hazai szőlőmetszési technikák. Ugyanis nagy változást jelentett a metsző olló megjelenése. Korábban, amíg kacorral metszettek, a kopaszmetszés dívott, segítségével a venyigét tövig lehetett vágni. Az olló azonban vastagsága miatt erre alkalmatlan, marad vissza egy rövid kis szár. Ezt a metszést nevezik bagolyszemes, vagy bagolyszemű metszésnek. És itt kanyarodott Faragó Feri a poénhoz. Megkérdezték a tokaji szőlősgazdákat, mért pont bagolyszemű, mire mit gondoltok mi volt a válasz... szegezte nekünk Feri és hatásszünetet tartott.
     KAF leizzadt, a feszültséget csak úgy bírta, hogy elrohant egy kör unikumot rendelni, mármint kettőjüknek, a kör kétszögesítése, én meg baglyoktól zsúfolt tokaji hegyoldalakat láttam képzeletben, mint aki nagy pofont kap és baglyok keringenek a szeme előtt. Egyszóval lélegzetvisszafojtva vártunk a magyarázatra. És az jött is, a huzat kicsapta az ajtót, egy poharat leejtett a mit sem sejtő büfés, azért, mert úgy néz ki, mint a bagolyszem, diadalmaskodott Feri.
     Szinte megkönnyebbülés volt ez a válasz. KAF ment az újabb unikumért.
 

Hamisítás

A hivatalos program úgy kezdődik, hogy szinte nem is kezdődik. Péterfy Gergely lényegében egyedül kísérli meg a fürdőhangulat keltését. Arról olvas föl, hogyan alázták meg szlovák vasmunkások, amikor egy hamis Doxa órát adott el nekik.
 

Tragédia

A felolvasó estről kijőve a büfét zárva találom. Ugyanígy járnak a többiek is. Az egyenlőséget úgy látszik csak diktatorikus eszközökkel lehet fenntartani. Bár állítólag a büfésnek gombamérgezése van. Mások pedig a tóparton látták vidáman elkerekezni.
     De hát elmenekülhet-e valaki a sorsa elől?
 

A számítógép erkölcsei és egyebek

Beszélgetés Parti Nagy Lajossal. Két nap múlva nekem kell dialógust celebrálnom, mégpedig Kántor Péterrel, érthető, ha eleinte csak Csuhaira tudok koncentrtálni. Figyelem a mozdulatait. Olyan mint egy horgász. Bedobja a horgot, de az nem esik le, csak repül, repül, át a módszertani okfejtés fölött, amitől én személy szerint lámpalázas leszek, mert átlátom, és ezt is akarja a kérdező, hogy nincs helyes metódus, ha kívülállóként, a "dolgokban eligazodni kívánóként" kérdez, az zsákutca, ha már belülről, akkor hová irányulnak a kérdések, egyszóval repül a horog, a hal a víz alól figyeli, aztán kicsap rá. Megfeszül a damil, csavarodik az orsó, felgyorsulnak az események. Ámulva figyelek. Lajos úgy gondolkodik eddigi pályájáról, mintha egymaga lenne, mintha nem is kéne beszélni, mellébeszélésről nem is beszélve. Hát ez sem egy szenesandreasó. Mérlegre tesz mindent eddigi életművéből, és gyakran könnyűnek talál dolgokat. Túl szigorú. De ez a szigorúság nagyon izgalmas. Mintha a gondolatai között ülnénk. Közben összemorzsolgat egy doboz fogpiszkálót. Már a dohányzásról van szó, és arról, alig merem leírni, hogy a számítógép nagy kurva. Nem a gépem túlérzékenysége, hanem pusztán az igazság kedvelése miatt jegyzem meg, hogy az enyémre ez nem érvényes.
     Egyszóval telik az idő, úgy elfáradok, mintha befelé figyelnék.
 

A Tandori-perc

Tandori soron kívül, Papp Gábor Zsigmond filmjében. Ritkán látni ilyen jól kitalált portréfilmet. Miközben Tandori gyanútlanul felolvasott épp, ők egy számlapot fényképeztek köré, és körbeforgatták, mint a másodpercmutatót.
     Ami eldől, nem áll, ez pedig a falra volt fölsprézve a Lánchíd közelében.
 

Altató

Egy darabig még a szobában téblábolok. Az ágynemű felhúzás keservei. Mikor végre a takaró alá kerülök, a folyosón irtózatos ordítás: Az atléta halála!!! Háromnegyed egy.
 

JÚLIUS 3.

Negyed tizenegy múlt

Mindenki Tandorira vár. Ez létállapot. De létalap-e?
 

A japán nagykövetség

Irígykedve figyelem Németh Gábort, beszélgetőpartnere olyan lendülettel beszél, hogy néha még a kérdéseket is ő teszi föl, ilyenféle tagmondatot szőve bele hosszú mondatába, majd még a japán nagykövetséget kérdezd meg, Gabi, és ámulattal figyelem megint csak Németh Gábort, ugyanis nem kérdezi meg.
     Aztán Tandori is elfeledkezik róla. De nekem azóta is fúrja az oldalam. Kinek a trükkje ez kettejük közül?
 

Szpéró unokája

A tábor két legfiatalabb lakója Selyem Zsuzsa kislánya, Ági, és Tandori Dezső. Ő hozzá még madár is. Szpéró unokája.
     Most tanul repülni, és öröm nézni, milyen jól megy neki.
 

Alma

Ebéd után Salat Levente nagyon fontos szemináriuma az erdélyi magyarság szellemi helyzetéről. Engem holdkóros álmomból ébresztett. Hogy például ne olyan ügyekre tegyük föl a büszkeségünk, amelyekről pontosan tudható, hogy reménytelenek. Hagyjuk az autonómiát, de próbáljuk élhetővé tenni Erdélyt.
     Az országalma helyett az almába harapjunk.
 

Repülők

Néhány fával odébb Taki pont a fordítottjáról beszélt, és neki is igaza volt. A kánon bővítésének lehetséges és szükséges voltáról.
     Közben egy barokk mondat zúgott át az égen, ami kiszabadult Szentkuthy valamelyik korai regényéből, talán attól a boldog tudattól hajtva, hogy Kulcsár Szabó Ernő szerint nem tartozik bele a magyar irodalom folyamatába, ott volt, de senki se nézett föl. (Én se.)
 

A gyanú árnyéka

Találgatások indultak, kik lehetnek a naplóírók. Csontos Erika mondta, hogy többen Balla Zsófira gyanakszanak. Az a furcsa, hogy Levente előadása végén, amikor épp arra gondoltam, hogy kicsit fölmegyek a szobámba dolgozni, azt mondja nekem Zsófi, kicsit fölmegyek a szobámba dolgozni, erre én is gyanakodni kezdtem rá, pedig én pontosan tudom, hogy... Mit is?
 

Szép

A nagymamám tejet főz, állítja a nagymamámájáról Deák Botond, a kérdés pedig, hogy Tarzan ki tudja-e nyújtani a nyelvét a diskurzusból, Mekis János kérdése kiegészül azzal, hogy átér-e ehhez a lábos tejhez ez a nyelv, és nem fog-e megégni. Szép literatúrai ajándék.
 

Gallery By Night

Nem tudom ki figyelte, de kint közben egész idő alatt egy bagoly huhogott.
 

JÚLIUS 4.

Bőség

Tegnap parizer volt a reggeli, és a vegetariánusok mind nekem adták a parizerjüket, olyan volt a tányérom, mint egy bőségszaru. Ma sonka, és sehol egy vegetariánus.
     Lehet, hogy nem kellett volna a sót sertéssónak, a paradicsomot marhaparadicsomnak nevezni előttük?
 

A fontos kérdés

Támolygok be a csütörtöki kerti mulatság után az épületbe. Délelőtt három, még meg tudtam ítélni, szívonalas előadás feminizmus tárgykörben. Csak ott akadtam fenn, mikor Friedrich Judit a reménytelen szerelemről szóló versekben egyfajta posztagresszivitást vélt felfedezni. Valahogy úgy tűnt nekem, mintha hasonlónak látná a szerelmes verset a munkahelyi szexuális zaklatáshoz, vagy a családon belüli nemi erőszakhoz. Aztán a vita, ahol viszont egy igazó maccsó észrevétel hangzott el, a leszbikusok jogait is mi férfiak, történetesen gay-eink vívták ki. Igen, és valószínűleg közülük is a férfi szerepet játszók.
     Aztán feminizmus ebéd után is. De legalább a kertben. Mintha erdőben ülnénk, Ott nincs az a diskurzus, aminek hallgatásába otthonosan bele ne tudnék merülni. Valamiért egyre gyűlnek a hallgatók. Egy citrom héját tördelgetem, amikor talán Parti Nagy Lajos csendesen megkérdi, dehát fontos kérdés ez?, mire Csordás Gábor szintén csendesen, de nevetve is a dolog képtelenségén, azt mondja, nem, fontos kérdés egyáltalán nincs.
     Itt be is rekeszthetném a naplót, de szerencsére rájövök, hogy nem bánom ezt az egészet a fontos kérdéssel, támolygok befelé az épületbe, mint aki rosszul végezte a dolgát, mikor Simon Balázs és Jánossy Lajos a lépcsőnél megállítanak, hogy jön a feminizmus, Gaus és Habermas össze, kérdezik, ugyanis a vége felé mindháromról volt szó. Nem arra figyeltem, mondom nekik, aminek ők hihetetlenül megörülnek.
 

Hirtelen halál

Megérkezik Kántor Péter. A véremben cukorrögök kezdenek keringeni az izgalomtól, hiszen ma este ki kell ülnöm a rám fogott mikrofonpisztoly elé, és értelmes kérdéseket kell föltennem Péternek.
     Szerencsére nem sokkal előbb Ági és Miska is megérkeztek. A tópart felé menekülünk.
 

A költészet dícsérete

Egy fura nevű pali mondta... Mit is? Már elfelejtettem. Ja igen. Egy másik meg a vonat alá ugrott. Mint a barna éjfél, azt mondta. De nem ő. Az egy egészen más ürge volt. Bár hogy mitől más? Már rég halott mind. Vagy nem? Legalább nem fáj nekik az égő élet. Volt bennük valami cukorkabolt, ahonnan előrángatták az édességet. Mint a Mont Blans csúcsán a jég. Meg hogy puncs égő szeme kékje. Édes fiacskám, egy kis sajtot ennék. A napraforgóról karattyolt valamit.
 

A válogatott kötet

Azért nem lett vékonyabb, mert nem volt pofám hozzá. Mondja Péter. Egy vékony válogatott kötet mindig sokkal nagyobb nagyképűség.
 

Köszönöm!

A beszélgetés után egy őszes úr lépett hozzám. Azt akartam megkérdezni, csak mégse a nyilvánosság előtt, hogy tulajdonképpen minek volt ez az egész beszélgetés. Intelligens arc, ahogy fölnézek rá Cousteau kapitány jut eszembe. Már épp készülök az önkritikára, mikor Kusztónk hozzáteszi, mért nem volt egy szó se társadalmi kérdésekről. Az hirtelenjében eszembe se jut, hogy volt (Péter 56-os verse), mondom neki, mert irodalomról beszéltünk. Kioktat, a költészetnek társadalmi kérdésekről kell szólnia. Én teljesen megnyugszom, a nagy szembesülés beszélgetőpartneri hibáimmal elmarad, és kiabálni kezdek. Ő is. Köszönjem meg, hogy valaki végre megmondta nekem, milyennek is kell lennie az irodalomnak. Kusztó kapitány, köszönöm!
 

A költészet dícsérete II.

Éjfél után Borbély Szilárddal beszélgetek, elmondja, hogy egyszer négy vagy öt év telt el anélkül, hogy egyetlen verset is írt volna.
 

JÚLIUS 5.
Tata-petuski

Végy egy gyűszűnyi posztszovjet plútóniumot, adj hozzá talléros sört, intrepenetrációt, (ez nem szag, és nem is az interpretáció nyomdahibától dúsított változata) közömbösítsd borral, mákoskaláccsal, jambusokkal, de add hozzá aztán Ficsku Pál lehelletét, amit hajnali kettőkor egy dobozba zártál, dobáld mellé Ágoston Zoli tánc közben levert szemüvegének nagyobb szilánkjait, kandírozd, traszformáld, válts alatta óránként paradigmát, végül a kor-szűrőn az egészet öntsd át, a kritika vitát így főzd puhára.
 

Káosz

Csontos Erika jó rendez. Ugyanis Gács Annát előttem hagyja találgatni, ki írja a Tata-naplót. De hogy nagyobb legyen az élvezet, maga mondja a tippeket is. Németh Gábor, Zeke Gyula. Anna beletörődve rábólint. Közbevetem, hogy Németh Gábor már egyszer írt. Ez mindent összezavar.
     De még ennyivel se érem be, úgy hallottam, Darvasi írja, mondom. Hiszen ő itt sincs! Szombatra majd megjön. Otthon maradt, hogy nyugodtan dolgozhasson.
 

A nagyratörő

Ezúttal Visky András. Kiülteti maga mellé Márton Lacit, aztán újabb és újabb szereplők kihúzására bíztatja a Báthory Zsigmond drámából. Szurkolok Lacinak, hogy még az előtt leteljen a szemináriumi idő, mielőtt magára Báthoryra is sor kerülne.
      Persze Andrást is értem, milyen szép is a szereplők nem borzolta, háborítatlan színházi tér.
 

Fogathajtás

Együtt indulunk ebédelni Károlyi Csabáékkal. Hátul a lányok, beszélgetve, elől mi, babakocsikkal. Séta. De Tandori szellemujja hirtelen hátulról meglök bennünket, verseny kezdődik, ki tolja át a maga kocsiját, akár ha foggal is, elsőként az étterem ajtaján. A pingpongasztalt még Csaba kerüli elsőként. Végül a célba mégis mi érkezünk előbb.
     Ági jutalmul kicsit több abrakot ad, átteszi a húsokat az ő leveséből az enyémbe.ű

JAK-közgyűlés

Az egyik felvételét kérő rögtön a legelején behoz ajánlóinak egy demizson bort. De a megvesztegetés nem sikerül, nem vesszük föl. Titkon mindannyian érezzük, mennyivel tisztábbak vagyunk, mint például egy parlamenti képviselő.
     A közgyűlés végén fogadások köttetnek, ki írja a naplót. Tét egy láda sör. Úgy érzem magam, mint egy versenyló, vagy gladiátor.
 

Füst

Végre a csúcson. Kritika vita. A teremben 150 ember szív egyszerre legalább 200 cigarettát, ketten szivaroznak, Keresztury pipája magától füstölni kezd. Késve érkezem, már csak a radiátoron kapok helyet. Az első mondat, amit legközelebb teljes terjedelmében értek, a szünetben hangzik el, amikor valaki azt mondja nekem, nem is nekem, Áginak, csak odamegyek: Ilyen hosszan ilyen keveset mondani már rég nem hallottam.
     Hogy kitől való ez a mondat, azt nem árulom el, legyen ez is titok, este még lehet rá tippelni nálam.
 

Kettő-null

Mészáros Sanyi sípja megszólal. Második félidő. Csordás Gábor hozzászólása végre felkavarja az állóvizet. Itt az első gól, ha tizenegyesből is. A katedrán ülő csapat azonban nem retten meg. Ősz bárd emelkedik, Parti Nagy Lajos csendesen megkérdezi, ha nincs is vita közöttetek, akkor, az isten szerelmére, miért volt ez a fél év. Kettő-null.
     Ez marad a végeredmény.
 

Péntek esti láz

Péntek esti szexfilm az RTL-en? Nem. Az előretolt helyőrség üdén AIDS előtti versei. Parti Nagy hangját elkölcsönözve. Egy angyalarcú lány rebegő szempillákkal azt veti kedvese szemére, hogy fenékbe nem szeret. Nem értem azt a férfit. Orbán János Dénes a kövér nők dícséretét zengi. A jóisten tartsa meg a szokását.
 

JÚLIUS 6.
A cserekereskedelem csődje

Tegnap reggelinél majdnem elcseréltük Mártonékkal a mi fiunkat, Simonra. Az érintettek közül az idősebb megértve a szöveg jelentését, de nem reflektálva a háttérben meglevő tiltakozó iróniára, amolyan fogadottfiúi figyelmeztetésként, püfölni kezdett. Bizony kizökkentett a beszédhelyzetből, és a szerződés aláiratlanul a szövegirodalom zárványa maradt.
     A mi fiunk nagy pillanata pedig ma jött el, amikor ugyanazon a helyen Mészöly Miklós atyailag megsimogatta a fejét.
 

Kényeskedés

Ebédnél a csodatévő tányér. Ismeretlen típusú leves egy lavórméretű mélytányérban. Már vagy tíz perce eszem, de alig fogy. Megpróbálom a kanalat odakoppantani az aljához. Nem koppan. Valószínűleg nincs feneke a tányérnak. Olyan mint egy tengerszem. Csak ez inkább a tenger tyúkszeme.
     Elengedem a kanalat a mélység fölött. Akadálytalanul elmerül.
     Most először hagyok maradékot.
 

Nyugalom

Lemerészkedem a Szirák Péter könyvéről szóló szemináriumra. Szilasi esszéje fölfrissít, Babarczy Eszter előadása megnyugtat.
     Nyugodtan nézhetek az esti felolvasás elébe.
 

Pályabér

De ez a nyugalom megtörik. Nem sokkal az utolsó főiskolás vizsgafilm vége előtt fölugrom és kirohanok a teremből. Alig tudom félrelökni a hatalmas vörös sötétítőfüggönyt. Kint megcsap a napfény, ez is nemsokára véget ér, senki sincs a közelben, csak a focipálya felől hallatszik valami kiabálás.
     Aki megnyeri, talán majd megkínál a fejünkre kitűzött sörből.