A mormolásból leszakadva
h
 o
  ss
    z
     ú
      
       z
        u
         h
          a
           n
            á
              s
               o
                 m

Ez már szívünk naphatára
Sziklák ércek talpa alatt
a némaság parazsa lángja
Az űr rángása lüktetése
a látszatnak már vére se fénye
tágulása és kihamvadnak köröttem
mélyükig a képek
Ahogy vagyok nincs már miértje
kérdése-válasza az én s a z én-se
egyre lobban Az eső meg a szél
beszéde az érzés természete
egymásba átömlik-forog
A légzés is mozdulatlan megállt
kéken ünnepel     A perem felé
sodor feszít és
magjába nyel
a mormolásból leszakadva
kezdetembe érkezem