Vendég
Üres szoba. Magam vagyok,
bár nyűgös a termő magányhoz.
Hallgatom, ahogy egy dongó
tollam körül dünnyögve szálldos.
Listi László
Zengte jámbor strófáiban
a Boldogasszony égi jussát,
és orzott, gyilkolt éjszaka,
míg végül a bitóra húzták.
Bakonybél
Öreg templom. Körötte puszta.
Kormos tető, horpadt kövek.
Nincs varázs, mely az éveket
harangszavával visszahozza.
Macskák
Nyívó nőstények, kandurok,
mámorosan, szerelmi lázban
összeforrnak a háztetőn,
a holdsütötte macska-nászban.
Lábjegyzet
Toldják-foldják a világ vesztét
bank-mágusok, harsány rögeszmék,
s míg prófétálva ordasodnak,
a romlás bűzén tollasodnak.
Korond
Akár egy festett falitányér
a hegyek-koszorúzta táj.
Suhog fölötte kék mezőben
kék felhők alatt kék madár.
Vaskor
Későre jár. Elüszkösül
a szándék, az álom s az ének.
Az arcok éjszakába forrnak
és feketénél feketébbek.
Liget
Tört akácos, emlék-vadon.
Pár kóró a domboldalon,
hol hajnalonta legelésznek
csökött szarvasok, veres őzek.
Várkonyi Nándor
E nagyothalló öregember
kihallgatta az éjszakát.
A kődolmenek építőit,
Oannészt s Hotu Matuát.
Japán metszet
A csapat elszállt. Egymagában
áll a dermesztő hóesésben:
egy szürkegém. Szemét lehúnyja,
hogy haláláról le ne késsen.
Klimt-akt
Combjára gyöngyház fény tapad,
a sűrűsödő alkonyat.
Hajfonatán rezegve áll
egy pendülő, veres sugár.
Túlélő
Sötétedik. Egy kóbor eb
három lábon biceg a rétre.
Sorsát túlélő szökevény,
éjszakák csapzott remetéje.