|
Cezanne:
Almák
Nem lágy tónusok elomló
világa,
nem a semmivé-foszló pillanat
mámorát pattogtató szín-petárda-
röppentyű- és rakéta-zuhatag:
ezek almák. Mintha kotlós alatt
a csibék, fészkelnek a tér ölében,
s mint női mellek, oly tömör-keményen.
S akár a szív a bordarács alatt:
héjuk mögött már-már lüktet a mag.
Bámész kölyökként ámulsz meglepődve:
tömegüket mily roppant akarat,
micsoda kohézió fogja össze,
hogy mozdulatlan is szárnyak emelnek,
új végtelent nyitva tekintetednek.
|
|