K.J. mindig azonos útvonalon autózott ki a moszkvai vonathoz. Egyik utazása alkalmával felfigyelt arra, hogy a Rákóczi úton - a Keleti pályaudvarhoz közeledvén - már a Kiss József utcánál el tudta olvasni az úticél-épület homlokzatának feliratát: KELETI PÁLYAUDVAR. Bizalmas elvtársainak emlékezése szerint nyomban elhatározta, hogy a felirat észlelésével a jövőben rendszeresen kontrollálja önmagát. Szándékát nem feledve néhány hónappal később izgatottan készülődött újabb moszkvai útjára: eme második alkalommal úgy tűnt számára - kissé meg is lepődött -, hogy a felirat betűi a pályaudvartól a korábbinál jóval távolabb, már az Astoria után, a Szentkirályi utca magasságában kirajzolódnak szemei előtt. Cinkosan összekacsintott egyik gorillájával - no, maga ugye nem tudja, mi van oda kiírva -, de kísérője régen tudta, hogy a kacsintós kérdésekre nem illik, nem szabad válaszolnia. Hunyorgott, hunyorgott, de nem szólt, nem szólhatott egy szót sem a szerencsétlen. K.J. meg a kacsintásból finom átmenettel mindkét szemét lecsukva - tudata első síkján a világosan kirajzolódó KELETI PÁLYAUDVAR-felirattal - igencsak elégedetten érkezett meg a puritán külsőségekkel, puhán várakozó szerelvényhez.