1. Részlet egy régi-régi dolgozatból és egy interjúból

Több mint negyedszázada - 1966-ban - a pesti egyetemen írtam egy szemináriumi dolgozatot A befejezetlen mondatról. Néhány sorát idézem: "Déry Tibor nem kulcsregényt írt. Egyes alakjairól mégis sejtjük, hogy ki volt a modell. Így Lőrincet nagyrészt önmagáról mintázta, Lőrinc felesége, Ella, hasonlít az író első feleségére, Olgára, legkedvesebb nőalakja, Krausz Évi pedig Kassák nevelt lánya, Nagy Etel vonásait viseli. Igen, Vas István emlékiratát 
- és folytatását a Kortársban - szinte egyidőben olvastam Déry főművével és nem volt nehéz összefüggést találnom a mindkét írásban, megkapó hűséggel megelevenített, a forradalmi mozgalmakkal kapcsolatot tartó tánc- és mozdulatművésznő portréi között. Később, 1971-ben, már a Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársaként magnós interjút készítettem Déry Tiborral. Idézem a beszélgetés néhány részletét:
     - Úgy vélem, Krausz Évi megformálásában önnek az egyik modellje Nagy Etel lehetett.
     - A modell szó talán nem illik rá a maga teljes jelentésében. A munkamódszerem általában az, hogy én ugyan a valóságtól kölcsönzök ki személyeket külső megformálásukban, vagy jellembeli megformálásukban, vagy élettörténetükben, de meglehetősen erőszakos présbe kerül az, amit a valóság nekem ad, illetve az, amit a valóságból kiveszek. Így, hogyha megkérdezi, hogy az alakjaimnak volt-e valami eredetijük a valóságban, akkor igennel is meg nemmel is kell válaszolnom. Így van ez ebben a kérdésben is. Valóban, Krausz Évit részben Nagy Etelről mintáztam, de csak részben, ezt hangsúlyoznom kell, mert egy csomó olyan tulajdonságot csaptam hozzá, jellembeli tulajdonságot, azonkívül élettörténetének is - regénybeli élettörténetének - olyan magam kitalálta vagy megint máshonnét vett változatait, hogy nem lehet modellnek nevezni. Egyik modellje volt Krausz Évinek. Hadd kérdezzek én is magától valamit: honnét származik ez a feltevése?
     - Sajnos nem ismerhettem Nagy Etelt, de olvastam róla például Vas István emlékirataiban, továbbá ismerem a Nagy Etel halálára kiadott emlékkönyvet, amelybe Radnóti is írt verset, és néhány fénykép is található a nagyszerű táncosnőről. Van bennem egy kis filoszi buzgólkodás...
     - Tehát nem mástól tudta meg?
     - Nem, erre én jöttem rá, és úgy tudom, hogy más még nem tette szóvá. Lehet, hogy tévedek.
     - Nem tudom. Valóban, én Etit nagyon szerettem, nagyon jó barátok voltunk Vas Istvánnal is, és sokat voltunk együtt éveken át. Magától értetődik, hogy befolyással volt rám, amikor ezt a figurát megírtam. Van több olyan vonása ennek az alaknak és történetnek is, amelyik többé-kevésbé feltűnően hasonlít az eredetire, hozzátéve azonban azt, hogy ezeket a vonásokat csak személyes ismerősei vehetik észre. Gratulálok detektívi éleslátásához.
     Ezt az utolsó mondatot akkor még nem érdemeltem meg. Csupán azért idézem, mert az irodalomtörténész munkája valóban hasonlít a detektívéhez, levéltárakban, könyvtárakban és magángyűjteményekben kutat egy-egy adat után, ha van rá lehetőség, a kortársakat is "vallatja" s végül elkészíti a jelentést.
     Mielőtt e mostani "jelentést" megírnám, néhány szót szólnék Nagy Etelről, mint a forradalmi mozgalmakkal kapcsolatot tartó művésztípusról. Nagy Etel mindössze harminckét évet élt - agydaganat végzett vele - és mégis, hátrányos helyzete, kései pályakezdése dacára a magyar táncművészet bartóki útjának megalapozói között tartjuk számon, Déry és Vas róla, illetve hozzá írt művei révén pedig az utókor is szinte megelevenedni látja őt.
     Lobogó művészlélek és közösségi ember szintézise. Elődei között említhetjük Sinkó Ervin Optimisták című regénye néhány nőalakját, de tán közvetlenebb a párhuzam Nagy Karolával, a brassói újság- és szépíróval - élt 27 évet -, aki szintén nem csak műveivel hagyott nyomot maga után, monumentumát Benamy Sándor késő aggastyánkoráig építette. Csinos, vonzó és hódító nő, forradalmár és művész. Úgy vélem, hogy a Sinkó-kortárs Lengyel József néhány nőalakja is e tipológiával absztrahálható.
 

2. Két író modellje

Déry 1919-ben, a kommün idején ismerkedett meg Kassákkal. Nem biztos, hogy már ekkor találkozott Kassák nevelt lányával, Nagy Etellel, aki a proletárdiktatúra áldásait élvezve egy Martos Flóra által vezetett gyermekcsoportban élt ekkoriban. Kassákék 1926-ban, Déry egy évvel később tért haza emigrációjából. Itt, Pesten találkozott először Etivel, aki ekkorra már megtette első lépéseit a tánc- és mozgásművészet felé. Déry valószínűleg felfigyelt a húszéves fiatal lányra, ám dokumentálható kapcsolatuk később kezdődött. Eti 1928-ban Bécsbe költözött, egy osztrák orvos-házaspárhoz és Gertrud Kraus táncművész tanítványa lett.
     Vas István már berzsenyis gimnazistaként eljárt Kassák szerkesztői asztalához. Emlékezete szerint itt ismerkedett meg Déryvel (Déry az első találkozást Osváttól eredezteti). A nagy műveltségű, Vasnál tizenhat évvel idősebb író imponált a fiatal Vasnak, aki megmutatta neki yírásait; tanácsokat kért és kapott tőle. Kettejük kapcsolatának legkorábbi dokumentuma Vasnak Colmarból küldött levele, végig kisbetűvel, megszólítás nélkül. Ebben az időben Kassák hatására számos költő így írta műveit. Egy mondat a levélből: "eluard verseit elolvastam, igazán gyönyörűek."
     E levél dátuma 1928. augusztus 7. Ősszel Vas István hosszas vívódás és apjával való konfliktusok után Bécsbe utazik, a Kereskedelmi Akadémiára. Mai fogalmak szerint főiskolai hallgató lesz külföldön s megélhetése is biztosítva van. Ezt az évet azonban önképzésre használja, könyvtárakban ismerkedik a modern irodalommal és filozófiával, elsősorban a marxizmussal. Hébe-hóba Nagy Etellel is találkozik; Kassák kettejüket bízza meg a Munka bécsi terjesztésével. Ebből nem lesz semmi, de a két fiatal - Vas alig múlt 18 éves, Eti három évvel idősebb - hamarosan egymásra talál.
     Vas júliusban visszautazik Pestre. Tervezik, hogy Eti követni fogja és Pesten folytatják kapcsolatukat. Erre azonban csak októberben került sor. Addig leveleznek. Nagy Etelnek tizennégy levele maradt fenn e külön töltött négy hónapról. Az első két levél érdekessége, hogy Eti Vas Istvánt diákkori becenevén Zebinek, Zebunak, Zebulámnak szólítja. A "Zebulon"-levelek közül csak kettő keltezett. Az [1929] július 16-i levélben, mint a többiben is, más férfiak hódolatáról beszámolva igyekszik ébren tartani a címzett vonzalmát: "Drága Zebulám, nagyon boldog vagyok, hogy még szerelmes vagy belém. Sokat gondolok rád és nagyon hiányzol nekem. Szinte rosszul esik, ha más férfi kedves hozzám. Azt sejted, hogy a kis Rácz fiú [Rácz István- T.J.] el van ragadtatva tőlem. A mozdulataim és a fejem tetszik neki. Előadásokon voltam vele, többször észrevettem, hogy engem bámul. Hidd el, ilyenkor boldogtalan vagyok nagyon. Vajda Imrébe sem vagyok szerelmes."
     Egy későbbi, július 29-i levélből megtudjuk, hogy Vajda Imre (a Munka külpolitikai cikkírója) néhány napra befogadta a szerelmeseket és mint Eti dicsérőleg említi, erről nem értesítette Kassákot. Kassák és Simon Jolán el se tudják képzelni, hogy Eti beleszeressen Vas Istvánba, ezért nem féltékenyek rá. Eti a róluk való teljes leszakadást tervezi. "Tudom, hogy anyámnak ez fájni fog - írja -, de ezt a fájdalmat megérdemli, mert teljesen érzéketlen az én egyéni örömeim és fájdalmaim iránt. Ő Kassák médiuma.
     Már az előző levélben felbukkan Déry Tibor. "Örülök, hogy Déry foglalkozik veled, mert amit a verseidre vonatkozólag mondott, abban igaza van. Én rossz kritikus vagyok, mert nagyon szeretem a dolgaidat és ezért inkább azt veszem észre benne, ami jó, mint a hibákat. Igaz, hogy mielőtt még az utolsó levelet megkaptam, akartam írni hasonló kritikát, mint Déry neked mondott, de nem voltam biztos benne, hogy igazam van-e. Déry tehát biztos ítélet- író-kritikusként jelenik meg Eti levelében, aki sorait így zárja: "Gyönyörű kis madaram, szerelmem, csókol még mindig szép szeretőd Eti."
     Egy keltezetlen "Zebulon"-levélben Eti bejelenti, hogy szakítást tervez: "Drága Zebikém, mindennek vége. Pestre nem mehetek. Nagyon boldogtalan vagyok, ugye mondtam, hogy én soha boldog nem leszek és Te nem hitted. - Már a vizsgára is készültem és Kassák megígérte, hogy Pesten megszerzi azt az összeget, ami a vizsgához szükséges. És most megint mindennek vége. Nem is tudom megírni, olyan rémes dolgok történtek. De okvetlen akarok még egyszer beszéni veled. [Kiemelés: T.J.] A befejezés balladás: "Elmúlt szép szerelmem, üdvözöllek. Eti "
     Vas azonban Bécsbe utazott - ügyelniük kellett, hogy az ott vendégeskedő Kassákék ne fogjanak gyanút - s a táv- vagy levelező-szerelem tovább folytatódott. Hét bizalmas megszólítású levél dokumentálja ezt: "Leggyönyörűbb szerelmem", "Drága kicsi fiam", "Aranyos mókusom", "Aranyos madárkám" és még egyszer "Drága kicsi fiam", majd "Drága kis fiam."
     Eti tehát 1929 októberében hazautazott. Vas, akinek számára apja textilgyárat akart vásárolni, (de nem fogadta el), gyakornok lesz a Standard Villamossági Rt-nél, ahol egészen 1938-ig magántisztviselőként dolgozik. Eti szembesül a tényekkel, melyeken még nincs ereje változtatni, ezért a szerelmesek viszonya megszakad.
     A felszabadító hatású bécsi év után Eti visszaköltözik Kassákék Lehel úti lakásába, eljár a Munka-körbe és a szavalókórusban, majd a tornászcsoportban is szerepel. Vas ezekben az őszi-téli hónapokban megtűrt vendég Kassák körében. Kassák nem nézi jó szemmel nevelt lánya és az ő általa felfedezett ifjú költő kapcsolatát; Vas István utolsó írása, egy könyvismertetés 1930 februárjában jelenik meg a Munkában. Megelőzte ezt az 1929-es szilveszteri ünnepség, amelyről Vas István a Munka-kör fiatal festőivel egyikük lakására ment, borozni. Ez alkalmat nyújtott Kassáknak, hogy felháborodva kiközösítse Vas Istvánt. (Kettejük konfliktusának dokumentumai nem tartoznak a tárgyhoz.)
     Vas István és Nagy Etel szerelmük féléves szüneteltetése után 1930. március 23-án találkozott legközelebb, a Bartha Miklós Társaság Ady-estjén, a Vigadóban. Kibékültek, Eti hamarosan elköltözött Kassákéktól és különböző albérletekben élve tette lehetővé Vasnak a vele való együttlétet. 1933 tavaszán így a Klotild utcában lakik. Amikor Vassal rövid időre elutaznak, bejelentkezik hozzájuk Birki Ágnes, a Széll Jenő - Birki Ágnes csoport néven ismert kommunistaellenes per főalakja. Csak néhány napig él Eti lakásában, kijelentkezni azonban elfelejt: ennek következménye lesz három év múlva Eti táncoktatói engedélyének megvonása.
     Minden bizonnyal 1933 telén került Eti közelebbi kapcsolatba Déryvel. Feltehetőleg Déry szerezte Eti következő albérletét, a rózsadombi Veronika utca 4. szám alatti lakását, ahol Vas István oly sok fontos művet, köztük Levél a szabadságról című versét is írta. Dérynek ismerős volt ez a villa, 1919-ben, amikor a szülői házból elköltözött, itt volt első önálló otthona. Talán Déry is ösztönözte Nagy Etelt tánc-, helyesebben mozdulatművész oktatói vizsgája letételére. Erre 1933. március 14-én került sor, Eti az előkészítő tanfolyamot R. Ritter Mária iskolájában végezte el.
     1933. június 1-14 között Eti indult a varsói nemzetközi táncversenyen; augusztus 20-án pedig Déry, aki előző nap érkezett meg Jugoszláviából, ezt jegyezhette naplójába. "Napközben Svábhegy, éjfélkor Etihez (garzonlakás, házmester stb.) Ez a szűkszavú bejegyzés a bizalmas kapcsolat korábbi létrejöttét feltételezi, s valóban, mint Botka Ferenc felderítette, erre csak az a két hét jöhet számításba, amelyet Déry 1933 januárjában Budapesten töltött; korábban a Böhm Aranka-szerelem s az előle külföldre való menekülés miatt nem volt alkalma e szerepre. Mindenesetre Déry, ugyancsak naplója szerint, 1933. augusztus 20-a és október 3-a között Pesten tartózkodott. Ezalatt feltehetőleg többször is ellátogatott a Veronika utcai garzonlakásba.
     Déry 1933 októberében Bécsbe utazott, ahol ugyanazon év karácsony estéjén a Café de France-ban elkezdte írni A befejezetlen mondatot. Később részt vett az 1934 februárjában kitört munkásfelkelésben és állítása szerint augusztusban, de valójában - mint bizonyítani fogom -, valamivel korábban tért haza.
     Eti művészi pályája is tovább alakult. Varsó után 1934. május 16-án Pesten lépett föl K. Ritter Mária mozgásművészeti iskolájában, a hó végén pedig Bécsbe utazott a nemzetközi táncversenyre. Bécsi tartózkodásáról kilenc levelet küldött Vas Istvánnak (1934. május 28. és június 27. között). E levelek megszólítása már "Kedves Pista" és ennek variációi. Eti a táncversenyen már az elővizsgán kiesett, írja május 31-én, mégis majdnem egy hónapig maradt még. Ennek az az oka, hogy ezt a hónapot Déry Tiborral töltötte. Vashoz írott leveleiben persze nincs szó erről, de azért Déry neve is felbukkan a június 4-i levelében: "Nyomasztólag hat rám az is, hogy egy sötét kis kamrában lakom. Dérynek az ismerőse, aki itt lakik, egy magyar újságíró is próbált velem foglalkozni az első napokban, de oly gusztustalan ember és unalmas, azonkívül azt hiszem messzebbmenő céljai lehetnek velem, szerencsére észrevette, hogy utálom, most már némiképp megszabadultam tőe.
     Az idézett sorok hírértéke: 1. Eti bécsi lakását Déry szerezte, 2. Féltékenykedésre a címzettnek nincs oka.
     Két nappal később, június 6-án tovább mentegetőzik: "Olyan nagy szükségem van barátságra, hogy nem élhetek egy állandó görcsös visszavonultságban. Ugyanekkor közli, hogy kedden este érkezik Bécsből, hajóval. A további levelek nagyrészt a hazautazás elmaradásának magyarázataira szorítkoznak, Eti bécsi életéről alig esik szó. Érdekes a június 24-i levél néhány sora: "Sajnos hülye voltam megint és belementem abba, hogy egy szobrásznőnek naponta modellt állok. Különben Illyés volt barátnője. [Sinkó Boriska - T. J.] Illyés részéről furcsa ízlésre vall. Az utolsó, június 27-én kelt bécsi levélben Eti ismét mentegetőzik egy elmaradt hajóút miatt és közli, hogy szombaton, azaz július elsején érkezik. Bizonyára így történt, mert a bécsi levelezés befejeződött.
     Két hét múlva, 1934. július 13-i postabélyegzővel Eti Déry Tibornak küld képeslapot, Mátrafüredről. "Oly kalandok után, amelyek már majdnem dérytibori méreteket öltöttek, végre Mátrafüreden telepedtünk le rövid, de fényűző üdülésre. Szombat este 10 óra tájban otthon vagyunk. Hívjon föl engemet, esetleg hagyjon üzenetet, hogy hol van akkor." A képeslapot Vas István is aláírta. Vas István memoárjaiban sem Nagy Etel 1934-es bécsi tartózkodásáról, sem a mátrafüredi üdülésről nincs beszámoló.)
     Déry és Nagy Etel kapcsolata tehát az együtt töltött bécsi hónap után is folytatódott. Vas István és Déry Tibor ismeretsége is akkoriban válik barátsággá. 1934 első hónapjaiban Vas István mintegy menedzseli a Bécsben tartózkodó Déryt: segít elhelyezni kéziratait, tárgyal az érdekében Babitscsal és a kiadókkal. A fennmaradt négy levélben még magázza Déryt. 1934 őszétől már tegezi és keresztnevén szólítja. A kapcsolat barátivá alakulásában közrejátszott, hogy Vas István kéziratként olvashatta Déry Szemtől szembe című regénytriptichonját; ennek hatására ódát írt Déryhez (Egy költőhöz). Ez a verse a Válaszban jelent meg, ide kér regényrészletet Dérytől, aki mint tudjuk A befejezetlen mondaton dolgozik Palma de Mallorcán.
     1935 nyarán Déry Tibor hazautazik Pestre; ekkor köt házasságot Nagy Etel és Vas István, július 14-én. A két tanú: Nagy Piroska, Eti nővére és Déry Tibor.
     Saját lakást is ekkor vesznek ki a Hold utca 5-ös számú házban, ahova Eti növendékei is feljárhatnak. Berendezésre nem sokat költenek, a bútorok nagy részét Déry Tibortól kapják kölcsön.
     Itt sokat lehetne még szólni Déry és Vas István irodalmi kapcsolatáról, így arról, hogy Vas a Levelek egy szocialistához c., a Válaszban megjelent cikksorozatának voltaképpeni címzettje is Déry, aki a regényírás mellett műfordítói munkából tartja fenn magát, így az általa 1935-ben lefordított Pirandello-mű - Mattia Pascal két élete - Vas István nevén jelent meg, s a levelezés tanúsága szerint Vasnak Déry 1936-os, a Gondolat számára készített Gide-fordításhoz is köze van.
     Déry naplója őrzi az Eti-szerelem talán befejező állomásáról szóló híradást: "1936. nov. 1-én szobát veszek Gálszkyék-nál E[ti]nek. Mindössze egyszer jön fel (engedélyét megvonták) teljes szakítás... Nagy Etel mozdulatművészeti tanítási engedélyét 1936. október 26-án vonta vissza a budapesti rendőrkapitányság, fellebbezését 1937. június 14-én utasították el.
     Déry ezután sem feledkezett meg Etiről. 1937. július 20-án "Kedves Etiék" megszólítású képeslapot küld Vatra-Dornei-ből, bukovinai útjának egyik állomásáról. Utolsó levelezőlapjának címzettje Vas Istvánné, a postabélyegző dátuma 1938. április 12.: "Kedves Etim, sajnos nem volt módomban gratulálni, édesanyáddal üzentettem. Nyílván nem adta át. A második rész táncai nagyon tetszettek, a kuruc egészen kitűnő tánc. Azt hittem, ezeket vasárnap délelőtt elmondhatom, de Pista ígérete ellenére nem jöttetek be. Ahová Vasék nem jöttek be: a Szabadság téri Flórenc kávéház volt; itt dolgozott Déry Tibor délelőttönként A befejezetlen mondat című regényén. A levelezőlap Nagy Etel utolsó táncestjéről tudósít, erre 1938. április 9-én került sor a Zeneakadémia kamaratermében. Eti ekkor már betegeskedett és másfél év múlva, 1939. szeptember 21-én meghalt agydaganatban.
 

3. Néhány adalék Déry regényéhez

A befejezetlen mondat összegezi mindazt, amit Déry negyvenéves koráig megtudott, megismert a világról. Az nyilvánvaló, vallom Vas Istvánnal, hogy "az írónak teljes joga kulcsregényt írni, sőt, a szereplőket és történéseket tetszés szerint eltorzítani, meghamisítani - ha a siker igazolja." Véleményem szerint A befejezetlen mondat egyik nagyon fontos szála az író Nagy Etel iránt érzett könnyű szerelme rejtett, bár néhol alig álcázott dokumentálása.
     Nézzük a szereplők nevét. Krausz Évi, a hosszabb ideig Bécsben élő tánc- és mozdulatművésznő, erős baloldali, sőt kommunista elkötelezettséggel, akitől maga a címben is megjelenő "befejezetlen mondat" ered: Nagy Etel alteregója. Hogy azzá válhasson, azaz Nagy Etel Krausz Éviként jelenhessen meg Déry regényében: bőségesen alátámasztottam az eddigiekben. Vezetéknevét Eti bécsi táncmesterétől, Gertrud Kraustól kölcsönözte az író, keresztneve, Évi, a magyar nevek közül a legközelebb áll az Eti hangzáshoz.
     Parcen-Nagy Lőrinc az író regénybeli mása. Véleményem szerint összetett nevének második darabját Nagy Eteltől kölcsönözte.
     Abramovics, Déry második alteregója, az 1933-as varsói nemzetközi táncverseny győztesének, Ruth Sorel Abramovitsnak a nevét viseli. Keresztneve nem derül ki a könyvből, melyben "csak" az a szerepe, hogy Dérynek módot ad Etivel közös boldog bécsi hónapja alig leplezett bemutatására. A varsói táncversenyről Déry olvashatta Nagy Etel gépiratos beszámolóját.
     Nem lehet véletlen, hogy amikor Krausz Évi Parcen-Nagy Lőrinc szeretője lesz, az író így mutatja be, azaz nyomatékosítja már meglévő vonásait: Évi "mint egy ifjúkori apáca, tárgyilagosan, tiszta szemmel, s könyörületesség nélkül eljegyezte magát a munkásmozgalommal...
     A regénytrilógia végén, az Abramovics-epizódban ez a meghatározás szóról-szóra visszatér. "Évi, aki már serdülő korában, mint egy újkori apáca, tárgyilagosan, tiszta szemmel, könyörületesség nélkül eljegyezte magát a munkásmozgalommal..." Ezúttal befejezem az idézett körmondatot: "...régebben el sem tudta volna képzelni, hogy bármi köze lehetne egy férfihoz, aki nincs benn a »mozgalomban« vagy legalábbis nem »szimpatizáns« (amilyennek Lőrincet dolgozta át egy kis jóhiszemű öncsalással); egész életében megvetette, söpredéknek nézte, a közelébe sem engedett férfit vagy nőt, aki nem foglalta el öntudatosan helyét a társadalmi harcokban, s olyan »henye, önző vagy közömbös életet élt«, mint Abramovics."
     Helyben vagyunk. Déry Parcen-Nagyként mint kommunista szimpatizáns, Abramovicsként pedig mint polgár (Abramovics magyarul jól beszélő horvát orvos a regényben) került szerelmi kapcsolatba az "újkori apácá"-val, Krausz Évivel. A skizoid kettősség a valós életben, Déry Tibor és Nagy Etel szerelmi kapcsolatában így nem jöhetett létre, jól jellemzi azonban Déry kettős irányultságát, hagyományok által meghatározott és saját elhatározása révén kialakított elkötelezettségét. A valóság diadala, hogy az Abramovics-epizódban Déry többször is említi a bécsi nemzetközi táncversenyt, amelyre Évi az osztrák fővárosba utazott, a díjkiosztó ünnepségről is van egy fél mondata, nem teszi azonban meg győztessé, hisz tudjuk, Etit már a táncverseny első napján kizsűrizték.
     A befejezetlen mondatot is Abramovics-énjének szánja az író. Az Ostbahnhofon hangzik el, Évi búcsúszavaként, bár meglehet, eredetileg a bécsi hajóállomáson nyomta el a kürt Eti búcsúszavait: "...Élj ezután tisztességesebb életet" - mondta haragosan csillogó szemmel az elképedt Abramovicsnak, aki a peronon állt, a lába közé csavarodó füstben -, "élj ezentúl tisztességesebben, mert szavamat adom, hogy különben nem jövök többé vissza. Azt képzeled, hogy egyedül vagy a világon, s hogy ez felnőtt emberhez méltó élet..." Ez a félbeszakadt mondat méltó Krausz Évi modelljéhez, Nagy Etelhez, akinek, tudjuk, minden második szava az anyjától átvett kollektív volt. (Gondoljunk József Attila híres költeményére: "Ha volna kollektív iparosfa, / téli cipőjét megteremné...)
 

4. Epilógus, avagy a befejezetlen nyomozás

Bizonyos fokig A befejezetlen mondat utóéletéhez tartozik Déry Tibor és Vas István későbbi kapcsolata. E tanulmány írásához számos forrás nem állt rendelkezésemre. Nem olvastam Vas István egyetlen Nagy Etihez írott levelét sem és nem ismerem Déry Nagy Etelhez szóló leveleit - ha voltak ilyenek, - valamint hozzáférhetetlenek egyelőre Déry Tibor Vas Istvánnak írott 1961 előtti levelei is. Hogy egyet-kettőt mégis idézhettem, ennek tán az a magyarázata, hogy 1941-ben, amikor a Babits halálát követő napokban Vas István garzonlakást vett ki a Katona József utca 31-ben későbbi második feleségének, Kutny Máriának, felszólította Déryt, hogy a nála lévő kéziratokat és leveleit sürgősen vigye el, helyhiány miatt. Déry többi levele - néhányra hivatkozik memoárjaiban - egyelőre hozzáférhetetlen. Így be kell érnem a pandantjaival.
     Vas 1943 május 1-jén kijelenti: "Barátságunk megszakadását szerves, természetes folyamatnak érzem." Én inkább úgy látom: barátságuk hullámmozgásszerűen alakul Eti halála után. 1945. június 26-án például Vas közli Déryvel, hogy Marikával beköltöztek hozzájuk. Régi, közvetítő szerepe is feléled még egyszer: 1946. október 20-án a Szemtől szembe zürichi megjelentetéséhez ad tanácsot.
     Déry első hozzáférhető levele 1961. augusztus 18-i keltezésű. Gratulál a Nehéz szerelem folyóiratközléséhez. "Nagyon irigyellek - írja -, nem utolsósorban az emlékezetedért. Ha nekem kellene életrajzot írnom - teszi hozzá -, a memóriámból nem telne többre, minthogy: Születtem, éltem, meg fogok halni."
     Valóban, a halállal való szüntelen viaskodás jellemzi Déry 1969-ben megjelent Ítélet nincs című memoárját. Nem sokkal a folyóiratközlés előtt Déry visszautasítja Vas kérését, hogy mutassa meg a mű kéziratát:
     Úgy láttam az elmúlt hónapok folyamán, hogy békítési kísérletem nem sikerült, olyan törés van benned, amin nem tudsz átlépni. Érzékenységedet megértettem s tiszteletben kívántam tartani, sajnos te nem tiszteled a másét. De akár bennem van a hiba, akár benned, hogysem színészkedjünk egymás előtt, inkább maradjunk meg emlékeinknél.
     Így történt. Az Ítélet nincsben Déry úgy működteti emlékei fogaskerékrendszerét, hogy ne súrolja Vas érzékenységét.
     A befejezetlen nyomozás pedig jelenleg befejezhetetlen.
 
 
* Készült a Petőfi Irodalmi Múzeumban 1994. október 18-án tartott Déry Tibor emlékülésre. Nagy Etel Vas Istvánhoz írott levelei az Országos Széchényi Könyvtárban, Vas István Déryhez szóló levelei pedig a Petőfi Irodalmi Múzeumban találhatók.