Székely László könyvéről írt bírálatom elég szigorú volt, ehhez képest Székely viszonylag mérsékelt hangnemben válaszolt. Azért az elismerő szavak mögött - már az első két bekezdésben - ott találjuk azt a vádat, hogy kritikám előítéleteken alapul. Erre utalnak a "kultúrtörténetileg megalapozott ellenérzés" (amelyet a könyvben is használ az antropikus elvet bírálókkal kapcsolatban), "az újkori természettudományos racionalizmusban mélyen gyökerező kopernikánus meggyőződés" és az "álláspontját eleve meghatározó perspektíva" kifejezések. Valószínűleg vannak előítéleteim - mint ahogyan Székelynek és bárki másnak is lehetnek -, de mint azt recenziómban jeleztem, törekedtem arra, hogy nélkülük is boldoguljak. Ezért elsősorban az antropikus érvelés logikáját próbáltam kikezdeni; mintegy "belső" bírálatot igyekeztem gyakorolni felette. Ennek - nagyrészt szándékolt - következménye, hogy írásom nem vonultatta fel a tudományfilozófia és a tudásszociológia apparátusát sem, amelyet néhány kollégám magánbeszélgetésekben hiányolt. (Ha az utóbbit bevetettem volna, akkor - a tudásszociológia erős programja ajánlásának megfelelően - sor kerülhetett volna saját előítéleteim elemzésére, de ettől most is eltekintenék.) Válaszában a szerző sajnos lényegében nem érinti az antropikus érvrendszert illető ezen kritikámat, így kifogásait nem tekintem igazán érdeminek. Valójában inkább csak megismétli könyvének néhány állítását, amelyre én úgy reagálhatnék, hogy ismét előterjesztem, amit recenziómban írtam. Míg azonban ő ezt megteheti, hiszen a BUKSZ vásárlóinak nagy része feltehetően nem olvasta a tárgyalt művet, addig én nyilvánvalóan visszaélnék az olvasó türelmével, ha hosszasan ismételgetném egyszer már kifejtett álláspontom elemeit. Ezt az egymás mellett való el-beszélést tehát igyekszem rövidre fogni.
Először is természetesen el kell ismernem, hogy Székelynek bizonyos kérdésekben igaza van, például könyvének valóban nem minden elemére tértem ki, és tényleg nem tettem különbséget a gyenge és az erős antropikus elv között - utóbbival kapcsolatban mentségemre szolgáljon, hogy mindkettő könyvbeli idézett meghatározását én is az olvasó elé tártam, és hogy elsősorban az antropikus tulajdonságokra összpontosítottam. Ez utóbbit illetően azonban továbbra sem értünk egyet. Véleményeltérésünk olyannyira paradigmatikus, hogy míg ő tulajdonképpen azt mutatja ki, miszerint az enyémhez hasonló álláspontról nézve egyáltalán és soha nem lehetségesek antropikus tulajdonságok, addig én azzal érveltem, hogy az antropikus elv híveinek gondolatmenetét követve kizárólag antropikus tulajdonságok léteznek (nem pedig csak 35-40, mint Székely írja). A popperi elvet követve, most tehát mindkettőnknek meg kellene adnia azokat a feltételeket, amelyek között nézeteinket cáfoltnak tekintenénk, azaz amelyek között az antropikus tulajdonságok létét nem tartanánk lehetetlennek, illetve szükségszerűnek. Úgy tűnik, ez mindkettőnknek egyidejűleg valóban nehéz lenne, legalábbis ha belül akarnánk maradni a mai tudományon. Mindenesetre - Székely célzása ellenére - én nem tagadtam, hogy lehetséges emberközpontú világfelfogás, hogy például Arisztotelészé ilyen volt, mindössze annyit állítottam, hogy Kopernikusz és főleg Bruno után a tudomány nem ilyen. Mivel azonban válaszában ő explicite azt állítja, hogy ezzel kapcsolatosan a helyzet ma változóban van, jogosnak tartottam viszontválaszom címéül a galileánus toppantást választani.
A szerző válaszában - mint már említettem - újra megemlít bizonyos antropikus hangoltságokat, anélkül, hogy érdemben figyelembe venné ellenérveimet, így ezek döntő többségére itt már nem térek ki. Viszonylag konkrét ellenvetést fogalmaz meg a hőmérsékletre vonatkozó példámmal kapcsolatban - nevezetesen hibásnak nyilvánítja -, mert abban mértékegységek is szerepelnek, holott szerinte az antropikus érvelésekben csak dimenzió nélküli számok fordulnak elő. Felhívnám a figyelmet arra, hogy ez utóbbi sem így van - tehát igenis találkozunk a vonatkozó írásművekben mértékegységeket is tartalmazó érvekkel -, másrészt viszont a magam részéről a könnyebb érthetőség és a többoldalú bemutatás kedvéért választottam ezt a példát, amelynek persze valóban nem minden eleme fordul elő minden antropikus érvben.
E példa mellett azonban kitértem a - Székely által középpontba állított - dimenziótlan mennyiségekkel való játékokra is. Ezekkel kapcsolatban Székely továbbra is azt mondja, hogy nem önkényes konstrukciók, holott én bírálatomban rámutattam - természetesen csak néhány - önkényes elemre.
Nem térnék ki a valószínűséggel való érvelés problémájára, mert megint csak ugyanazt hajtogatnánk egymással nem érintkezve, mint korábban. Azt azonban megemlíteném, hogy szerző felhívása ellenére sem tudom elfogadni, "hogy azért izotróp a világegyetem, mert mi itt vagyunk". Természetesen a mi tudományunk az, amely - meghatározott értelemben - izotrópnak tartja a világegyetemet, de ezt nem azzal indokolja, hogy mi itt vagyunk. Így továbbra is tagadom az antropikus tulajdonságok létét, és hogy ezeket a természettudomány maga fedezte fel (a tulajdonságokat - már amelyeket egyáltalán - természetesen igen, csak ezek antropikus jellegét nem).
Nem kaptam meggyőző választ az antropikus érvelések sémájának 5. pontjával kapcsolatban sem, amelynél szerintem logikusan csakis egy teleologikus Teremtőre következtethetünk. Székely már a könyvében is említ más lehetőségeket - erről be is számoltam -, de ezek nem látszanak logikai kapcsolatban lenni az antropikus érveléssel. A szerző itt a világ magyarázatának kérdését veti fel. (Mellesleg azt állítja, hogy én a természettörvények esetében nem érzek további magyarázatkényszert, amit nem állítottam.) Hangsúlyozza, hogy a természettudomány mindig is érveket szolgáltatott a kreacionizmus számára. Lehetséges. Aki érveket keres meggyőződése alátámasztására, az biztosan talál is. Ez az ügy azonban nem a természettudomány ügye. Székely sem gondolhatja komolyan, hogy egy botanikus nem tud - bizonyos típusú - választ adni Babits kérdésére. Megkockáztatom, hogy a poeta doctus vagy maga a szerző is vázolni tudná a folyamatot. Csakhogy ezt a kérdést a költő nem a tudománynak szánta. Mint ahogy Székely többi - gyermeki miért - kérdése sem a kozmológiának van címezve, hanem sokkal inkább a filozófiának és a vallásnak (és esetleg a természettudományokhoz közelebb álló pszichológiának vagy a társadalomtudományok némelyikének). Vagyis - még egyszer hangsúlyoznám - az antropikus elvekhez valójában nem a természettudomány jutott el. Mindössze ezeket a dolgokat szerettem volna elválasztani egymástól, amennyire egyáltalán lehet. Miért? Engedtessék meg, hogy egy teológust idézzek: "Az állam és az egyház szétválasztása történelmi tanulságok szülte elv. [...] az állam és az egyház szétválasztása sohasem befejezett ügy, mindig a feladat következetes érvényesítése." (Vankó Zsuzsa: Üdvös vagy veszélyes? Népszabadság, 1998. október 26. 12. old.) Szerintem az általunk vitatott problémakör analóg az idézetben szereplővel.

Kérjük küldje el véleményét címünkre: buksz@c3.hu

http://www.c3.hu/scripta