Eric Berne:
Szex a szerelemben
Fordította: Boross Ottilia.
Osiris Kiadó, Budapest, 1996.
253 old., 980 Ft

Eric Berne, aki a tranzakcionális analízis elméletének és módszerének kidolgozásával vált igazi nagy névvé a pszichológiai szakirodalomban, nem ismeretlen a magyar olvasók előtt, hiszen könyve, az Emberi játszmák magyar nyelven is olvasható. Az Osiris Kiadó jóvoltából Berne egy újabb könyvét veheti most kézbe a magyar olvasó. A Szex a szerelemben című írás, amely először 1970-ben jelent meg, lényegében Berne 1966-ban, a Kaliforniai Egyetemen tartott A szex szerepe az ember életében című előadás-sorozatának írásos, könyv formára átdolgozott változata. A könyv egész hangulatán korának szelleme érződik, a 68-as diáklázadások és a szexuális forradalom tabudöntögető szabadszájúsága.

A Szex a szerelemben című könyv a Berne által korábban megfogalmazott és azóta gyakran kritizált tranzakcionális analízis elméletére épül, illetve az elmélet olyan kapcsolatokra való alkalmazását mutatja be, amelyekben a szex is fontos szerepet játszik. A tranzakcionális analízis elméletének megalkotásakor Berne abból az általa kevéssé megindokolt feltevésből indult ki, hogy az embereknek három énállapota létezik, amelyek együttesen alkotják az egységes személyiséget: a Szülői, a Felnőtt és a Gyermeki énállapot (a nagybetűk itt az énállapot jelölésére utalnak). Ez a hármas felosztás szembeszökően hasonló a Freud féle ösztön-én, én és felettes-én hipotetikus hármasságához, így igazán meglepő, hogy Berne munkájában elmulaszt hivatkozni Freud elméletére. Berne szerint a Szülői énállapot funkciója a tényleges szülőszerep, valamint a társadalmilag elfogadott válaszok automatikusságának biztosítása. A Felnőtt énállapot funkciója az információk objektív feldolgozása, végső soron a túlélés. A Gyermeki énállapot hordozza a kreativitást, a spontaneitást, az intuíciókat. Berne szerint végül is a három feltételezett énállapot együttes tevékenysége határozza meg egy személy társas és szexuális viselkedését.

Habár Berne maga nem így nevezi, egy tranzakció valójában két (vagy több) személy közötti kommunikációt jelent. A tranzakcionális analízis alapfeltevése szerint a társas érintkezésekben a személyek a feltételezett három énállapotukkal vehetnek részt. A három énállapot bármelyike kapcsolatba léphet egy másik személy bármelyik énállapotával, eltérő kapcsolatmintákat eredményezve. A tranzakcionális analízis célja annak a feltárása, hogy egymás felé irányuló viselkedésükben a személyek feltételezett énállapotai közül melyek kommunikálnak a többiek mely énállapotaival.

Berne elméletében nem csupán a három énállapot feltételezése hipotetikus, nékülözve mindenféle bizonyítást, hanem a közöttük folyó kommunikáció elemzése is roppant bizonytalan alapokon áll. Berne nem ad például világos definíciót arra, mi a tranzakció egysége két személy kommunikációjában. Az emberek közötti kommunikációt a modern kommunikációelmélet felismeréseinek teljes figyelmen kívül hagyásával elemzi. Nem különbözteti meg például a verbális és nem verbális, szándékolt és szándékolatlan tartalmakat, a metakommunikáció szerepét meg sem említi. A tranzakcionális analízis végül is a személyek három feltételezett énállapota közé képzelt irányvektorokra redukálja az emberek közötti társas érintkezések bonyolultságát és sokszínűségét, és a vektormintázatok felrajzolásával osztályozhatónak és magyarázhatónak tartja az összes lehetséges emberi kapcsolatot.

Mindezekből következően az emberek közötti kapcsolatok elemzésének igen kérdéses és meglehetősen szubjektív módszere a tranzakcionális analízis, bár ma is sok helyütt népszerű. Népszerűségét egyrészt talán annak köszönheti, hogy a megfoghatatlanul bonyolultnak tűnő emberi kapcsolatok elemzésére egyszerű és mindenki számára átlátható receptet kínál. Másfelől közrejátszhat benne az is, hogy a Berne által elemzett kapcsolatokban a személyek viselkedése jellegzetesen szerepszerű és sztereotíp, mivel pedig az ilyenfajta tranzakciók forgatókönyvszerűen zajlanak, viszonylag jól megjósolhatók, és a tranzakcionális analízis gondolatrendszere könnyen rájuk húzható. Az emberi kapcsolatok jelentős részére azonban éppen a spontaneitás és a valódi gondolatok, érzések közlésének szándéka a jellemző. Az ilyen megnyilatkozásokról a tranzakcionális analízis semmi érdemlegeset nem tud mondani.

Berne jelen könyve is a tranzakcionális analízis elméletére épül, központi témája azonban nem ez, hanem az ember szexuális viselkedése. A bevezetőben szellemes eszmefuttatást olvashatunk arról, hogyan is beszélünk, egyáltalán, hogyan lehet beszélni a szexről hétköznapjainkban. Az első részben a szerző a szex funkcióját és biologikumát tárgyalja, a második rész pedig az emberi kapcsolatok és a szex pszichológiai vonatkozásaival foglalkozik, a tranzakcionális analízis szellemében elemezve az emberi kapcsolatokat és a szexuális játszmákat. A harmadik rész, az Utójáték az eredeti előadások során felmerült tipikus kérdésekből tartalmaz néhányat Berne válaszaival együtt, s a fejezet végén néhány "bölcs" gondolat és aforizma található a szexről és a párkapcsolatokról. A téma iránt mélyebben érdeklődő olvasó a Berne által ajánlott könyvek listáját is megtalálja ebben a részben. A könyvet a Függelék zárja, amely a tranzakcionális analízis emberi kapcsolatokat osztályozó rendszerét tartalmazza.

Az emberi szexualitásról beszélni sem könnyű, de természetes hangon írni talán még nehezebb. Berne megkísérel úgy írni mindennapi szexuális tevékenységeinkről, hogy elkerülje egyfelől az olcsó trágárkodást, másfelől a száraz, szenvtelen nyelvet, amely az e témában íródott műveket olyannyira jellemzi. Mivel úgy véli, a mondanivaló a szavak keltette képzetek révén nyeri el szubjektíven átélt jelentését, korántsem közömbös, milyen szavakkal beszélünk a szexről. Az általa "száraz, hideg" szavaknak titulált kifejezések, mint például a koitusz, a szex élménybeli lényegét veszítik el. Berne amellett érvel, hogy a szexről "meleg, nedves" szavakkal kell beszélni, ami természetesebben is hangzik, és az olvasóban is élettelibb képzeteket ébreszt. Könyvének nyelvezete valóban életszagú, test-, ha tetszik, szexközeli. Berne szavaival, amikor a forró zugok megismerésének heves vágya rátör a férfira, lehet visszafogottan döfködő, aprókat pukkantgató vagy éppen lendületesen hullámzó, egészen addig, amíg a szerencsés nőt az öröm vize teljesen elborítja. Ha magának a szexnek a végső célja az örömszerzés, egy róla szóló előadás miért ne lehetne úgyszintén az öröm forrása? Berne könyvében mindvégig a "nedves" beszédmódhoz tartja magát, nyelvezete könnyed és humoros, helyenként egy-egy - magyar fordításban is - szellemes szójátékkal (korai ragömlés, arrogáns zónák, grósztata) vagy éppen olyan rigmusokkal tarkítva, mint jobb egy egyenes ember csökött pénisszel, mint egy csökött ember egyenes pénisszel.

Az első rész, amely a Szex és nemi szervek címet viseli, a szex témáját a biológia és a funkció oldaláról tárgyalja. Ezen belül is három fő kérdésre tér ki a szerző: 1. Mire való a szex, 2. Az aktus, 3. A nemi szervek másodlagos hasznosítása. Berne az evolúciós elmélethez csatlakozva nemi szerveink elsődleges funkciójának az utódnemzést, vagyis a fajfenntartást tekinti, a szex evolúciós értelmét a gének továbbadásában és az egyedek változatosságának biztosításában látja. Az emberek számára azonban ennél többet és mást is jelent a szex. Berne a szex egyéb jelentései közül mindjárt egy tucatra valót bemutat: lehet például kötelesség, rítus, regenerálódás, rögeszme, kölcsönös időtöltés vagy éppen a szerelem kifejeződése, "a legélettelibb emberi tranzakciók mátrixa: egyszerre öl és ölel, ámít és csábít, árt és ért" (51. old.).

Amit a nemi szerveink működéséről és a nemi aktus biológiai vonatkozásairól a tények szintjén megtudunk, az valószínűleg a legtöbb olvasó számára már a középiskolai biológia-tankönyvből is ismerős. Jobb is, ha az olvasó nem innen szeretne informálódni, ugyanis a biológiai részek kissé elnagyoltak. A férfi nemi szervekről például a következő felvilágosítást olvashatjuk: "A férfiak nemi készülékeinek lelke a két, kicsiny kohóként működő, saját kivezetőszeleppel (a mellékherékkel) ellátott here, melyek produktuma a prosztata nevű pumpa segítségével egy hidraulikus átemelőszerkezetbe, a péniszbe kerül." (55. old.) Másfelől a könyvnek ez a része érthetetlen pontatlanságokat is tartalmaz. Berne például több oldalon keresztül taglal olyan elméleteket a pénisz merevedésének magyarázatára, amelyekről már a mű megírásakor tudni lehetett, hogy nem helyesek. Az erekció élettana ugyanis ekkor már ismert volt.

A továbbiakban a szexuális viselkedést a férfiak esetében potenciájuk, lendületük és robbanékonyságuk, a nők esetében pedig az elfogadás, az állóképesség és a szívóerő segítségével jellemzi. Berne röviden kitér arra is, hogy szexuális viselkedésünket nemcsak a biológiai, hanem a pszichológiai tényezők is meghatározó módon befolyásolják, mint például félelmeink, hiedelmeink, partnerünk érzelmi viszonyulása, valamint elsődleges képzeteink, amelyeket Gyermeki énállapotunk hordoz.

Berne szerint elavult nézet az, hogy a nemi szervek kizárólag a szerelmi beteljesülésre és a gyermekek nemzésére szolgálnak. Ebben a kérdésben, a szexuális forradalom korszakának megfelelően, sokkal liberálisabb nézeteket vall. A nemi szervek másodlagos hasznosítását, például az udvariasság, a bosszú, a pénzkeresés, a kölcsönös és a magányos időtöltés eszközeként alkalmazott szexet is a természetes szexuális viselkedések körébe sorolja. A szexuális devianciának tekintett viselkedések körét jelentősen leszűkíti, amikor úgy foglal állást, hogy "minden olyan dolog, ami a résztvevők tudatos beleegyezésével történik, testi kapcsolattal ér véget, és nem okoz a feleknek szöveti sérülést, normális emberi tevékenységnek számít" (87. old.).

Az Ember és szex című harmadik rész foglalkozik ténylegesen az emberi kapcsolatok pszichológiai vonatkozásaival. Három fő témát taglal:
1. Az emberi kapcsolatok lehetséges változatai,
2. Szexuális játszmák,
3. Szex és jóllét, avagy az intimitás mint védőoltás.
A tranzakcionális analízis rövid ismertetését követően az elmélet szerint lehetséges emberi viszonyok közül Berne tizenkét tipikus kapcsolatfajtát elemez (ismerősök, munkatársak, bizottsági tagok, tisztelet, csodálat, gyengédség, a begerjedés, élvhajhászás, haverok, barátok, intimitás, szerelem), bemutatva, hogy a három énállapot közül melyek és milyen módon vesznek részt a kapcsolatban. E kapcsolatfajták szerinte lényegében mindenhol megtalálhatók, s mindegyik együtt járhat szexuális kapcsolattal is.

Berne szerint emberi életünk egyik legnehezebb problémája, hogyan strukturáljuk időnket. Az időt múlathatjuk egyedül is, de gyakrabban töltjük mások társaságában. Így aztán olyankor is kapcsolatot keresünk, vagy másképpen, tranzakciót folytatunk, amikor valódi mondanivalónk nincs is egymás számára. Az ilyen nem tényközlő, többé-kevésbé sablonos társas érintkezések közül Berne az általa játszmáknak nevezett kapcsolatfajta elemzésére szorítkozik. Játszmáknak azokat a többlépéses tranzakciókat vagy társas ügyleteket tekinti, amelyek sablonosan, forgatókönyvszerűen zajlanak, valami rejtett hátsó szándékkal, amelyre csak végül derül fény a jóhiszemű fél kárára. A játszmák alapsémája mindig a csapdaállítás, amelybe a gyanútlan besétál, majd a játszmát játszó bekaszálja a helyzet kínálta testi-lelki nyereséget.

Olyan Berne által tipikusnak vélt és igen hangzatos elnevezésű szexuális játszmák leírásából kap az olvasó egy kis csokorra valót, mint a Megerőszakolósdi, a Játékpisztoly vagy a Hűtőszekrényajtó játszmák. Aki a könyv címe alapján azt várja, hogy a szerelemről fog olvasni, minden bizonnyal csalódni fog, a könyv ugyanis sokkal inkább éppen a szerelmet nélkülöző szexuális kapcsolatokról szól: talán mert a tranzakcionális analízis nem is tud érdemlegeset mondani a valódi, tartalmas, intimitáson alapuló kapcsolatokról. A játszmák valójában az emberi kapcsolatoknak egyetlen, meglehetősen sekélyes fajtáját képviselik, mivel azonban a könyvben ez kapja a legnagyobb hangsúlyt, úgy tűnhet, mintha minden szexuális kapcsolatunk a másik fél átverését és a tisztességtelen testi-lelki haszonszerzést szolgálná.

Bár a játszmák boldogtalannak és tisztességtelennek tűnnek, Berne szerint a résztvevők számára személyes testi-lelki szükségleteik kielégítését szolgálják: az ingeréhséget, az elismeréséhséget, a kapcsolatéhséget, a szexuális éhséget, az idő strukturálására való éhséget és a cselekvési kényszert. A szexet tulajdonképpen jóllétünk fenntartása mindig kéznél levő eszközének tekinthetjük. E csodagyógyszer jótékony hatása még olyan testi bajok enyhítésében, gyógyításában is megnyilvánulhat, mint a hátfájás, elhízás, gyomorpanaszok, aranyér, szorongás, allergia vagy éppen az álmatlanság - állapítja meg Berne némi humorral.

Ugyanakkor sajátosan komor emberkép rajzolódik ki Berne írásából. A spontán viselkedésű, önmagát formáló és önmegvalósító, kreatív, szabad akaratú, felelősségteljes ember képe a tranzakcionális analízis szellemével, úgy tűnik, nem fér meg. Berne meggyőződése szerint sorsunk már öt-hatéves korunkra eldől. A szülői nevelés hatására már kisgyermekkorban elválik, kikből lesznek nyertesek, és kikből vesztesek, mivel a szüleink révén belénk programozott forgatókönyv teljes mértékben determinálja sorsunkat és viselkedésünket. Az emberi szabadság, a szabad akarat pusztán illúzió. Amikor úgy hisszük, magunk döntünk sorsunkról, valójában a szüleink által belénk programozott forgatókönyv szerint viselkedünk. Meglehetősen lehangoló és egyben komoly morális következményeket von maga után ez a kisgyermekkorból eredeztetett teljes determinizmus. Ha az embernek valóban nincs semmi szabadsága döntéseiben, hogyan lehetne bárkit is felelőssé tenni a tetteiért? Ezzel a kérdéssel Berne nem foglalkozik. Véleménye szerint forgatókönyvünk csapdájából az egyetlen kiút, ha kitöröljük emlékezetünkből az összes Szülői utasítást. Ebben segíthet a pszichoterápia, illetve nagy ritkán az a szerencse is megeshet, hogy valakinek az eredeti forgatókönyve lehetővé tesz autonóm döntéseket. Hogy ez mi módon lehetséges, arra Berne megint csak nem tér ki.

Ami Berne erkölcsi és esztétikai kérdésekre vonatkozó szabad eszmefuttatásait illeti, azok többnyire sekélyes gondolkodásra vallanak. Szerinte egy társadalom romlottsága például jól lemérhető egy ország csecsemőhalandóságából (szex és erkölcs), a rút külső viszont semmiképpen nem bocsátható meg a szép tartalom miatt (szex és esztétika). Egyes helyek egyenesen az amerikai szappan-operák banális életbölcseletét idézik, például az a megállapítása, hogy az intim párok boldogsága "már abból megismerszik, ahogy ruganyos léptekkel és csillogó szemekkel végigmennek az utcán, kacagó gyermekeikkel" (196. old.).

A Szex a szerelemben nem igazán tudományos felvilágosító mű, és nem is gyakorlati kézikönyv. Sokkal inkább egy pszichológus csapongó, ironikus, anekdotázó és sajnos meglehetősen felszínes eszmefuttatása, fantáziálása a szexualitást is magukba foglaló emberi kapcsolatokról. A könyv helyenként mégis elgondolkodtató, néhol önmagunkra ismerhetünk benne, ami nem is mindig kellemes, viszont olykor hasznos lehet. Leginkább álszent prüdériától mentes, humoros és közérthető, a köznapi beszédhez közel álló nyelvezete szól mellette. A játékosan sikamlós, zaftos, eredeti nyelvi fordulatokban gazdag szöveg magyar nyelven is szórakoztató, ami Boross Ottilia remek, élvezetes fordításának köszönhető.

Észrevételeit, megjegyzéseit kérjük küldje el a következő címre: buksz@c3.hu