Andrus Kiviräkh
Miért annyira mások az észtek? (Gerhard Gnauck interjúja) (TALLINN/BERLIN) - Hogyan csinálják ezt az észtek? A balti köztársaság a válságos, súlyos évek, vasszigorral végbevitt megszorítások után bevezette az eurót. Egyúttal a főváros, Tallinn a finn Turkuval együtt 2011-ben Európa Kulturális Fővárosa lett. A 40 éves tallinni Íróval az észtség lényegéről, az irodalomról és a különös háziszellemekről beszélgetünk. GERHARD GNAUCK: Kik azok az észtek? Mi, tudatlan nyugat-európaiak alig tudunk többet, mint hogy a nyelvük a finn nyelvvel rokon. ANDRUS KIVIRÄKH: Nehéz kérdés. Kis nép vagyunk. Minden észt eléggé magának való. Individualisták vagyunk. Az észtek tudják: Az életben magunknak kell érvényesülni, és nem arra várni, hogy az állam segítsen rajtunk. GG: Örülnek az eurónak? AK: Hát persze. Nem utolsósorban azért, mert biztonságot ad. Észtország ma olyan jól él, mint eddig mg soha. Benne vagyunk az Európai Unióban. A NATO gépei, a következő évben a német légierő védi a légterünket. És most megkapjuk az eurót. Európának ezen a részén így szól az alternatíva: rubel vagy euró, vagy-vagy. Nincs más választásunk. GG: Leghíresebb regénye a Rehepapp ehk november (Ördöngős idők), nagy honfitársa, Jaan Kross műveire emlékezteti az embert, a balti német földbirtokosok és az észt parasztok együttélésének és ellentéteinek világára a 19. századból. Tudatosan kapcsolódik Krosshoz? AK: Nem, inkább Jahan Liivhez, a cári uralom alatti nemzeti ébredés talán legjelentősebb írójához. De megpróbáltam másképp leírni ez a világot. Az ész parasztok csóró, bánatos lúzerek voltak. Ilyennek ábrázoltam őket. GG: Kilyuggatja a nemzeti mítoszt, amely szerint az észt paraszt nemeslelkű, jó és tiszta volt, a német földbirtokos pedig álnok és kegyetlen. AK: Valójában feldolgozom ezt a mítoszt. Az észt parasztok ravaszok s fortélyosak voltak. A bárók alatt éppúgy, mint a szovjet időkben. Gátlástalanul meglopták és becsapták az uraikat. Nem voltak hősök. Az Ördöngős idők olvasható úgy is, mintha arról szólna, hogyan éltek az észtek a Szovjetunióban. GG: A regénye ugyanakkor tele van krattokkal, háziszellemekkel, manókkal. Az ördög is megjelenik teljes testi valójában. Miért? AK: Sokat merítettem az észt mesékből és a folklórból. Az észtek rögtön tudják, honnan jönnek ezek a figurák. A regényemmel valamelyest az eposz, hogy úgy mondjam, a nemzeti eposz irányába is teszek lépéseket. GG: Lehet önt, ahogy Észtországban egyesek, posztmodern írónak nevezni? AK: Nem tudom, mi az, hogy posztmodern. Azt se tudom, hogy a modern mi. Ezek csak szavak. GG: Visszatérve a krattokra. A Szovjetunióban, amennyire én tudom, nem voltak házimanók. AK: Ezt a szerepet a Szovjetunióban az észtek játszották. És most az Európai Unióban lesznek ők a házimanók, és csenik majd el maguknak, amire a túléléshez szükségük van. GG: Ismeri Sofi Oksonen finn írónő Tisztogatás című legújabb sikerkönyvét? Észt nők sanyarú sorsáról szól, akik 1945 után a kommunistáktól, 1989 után a leánykereskedőktől szenvedtek. AK: Érdekes könyv. A Tisztogatást jól fogadták Észtországban. Persze voltak, akik rámutattak történelmi tévedésekre és pontatlanságokra a könyvben. Az írónő nem itteni. Engem valami más zavar benne. Túl sok a könyvben a jóságos nő, és túl sok a gonosz, ostoba férfi. Női regény ez, feminista regény. A nők mindig csak áldozatok. De jó regény. És hozzájárulhat ahhoz, hogy Nyugat-Európában jobban megismerjék az országunkat. KARÁDI ÉVA FORDÍTÁSA
Lettre, 80. szám Kérjük, küldje el véleményét címünkre: lettre@c3.hu
|