Horváth Viktor
A szén és az urán
(Pécs nagyon rövid története)
(PÉCS) -Az újabb időkben az ókori-középkori várostól keletre találták
meg a szenet, nyugatra pedig az uránt - a gyerekkorom a szénnel kezdődött,
és az uránnal végződött.
A városnak is előbb volt a szén, ezért a szénbányászok lakótelepe a
korábbi: az 50-es évek stílusban épült - ezt itt Sztálin-barokknak nevezik.
Apám bányamérnök volt, a szénbánya vállalatnál kapott állást, így én a
Meszes nevű keleti városrészbe születtem, és közel négyéves koromig ott
laktam. Álltam a teraszon, és néztem a szemközti iskola udvarát, este pedig
a másik ablakon lehetett nézni a nagy sötét semmibe, mert ez volt a város
széle, csak egy laktanya volt még kijjebb, jóval odébb, a Budapestre vivő
6-os főút mellett. A sötétben látszottak a távolban az autók reflektorai
- ritkán jöttek a fények, kevés autó volt akkor még, és azok is majdnem
mind államiak, talán még fekete, lefüggönyözött Pobedák is voltak köztük.
Négyéves koromban apám az uránbánya vállalathoz került, és átköltöztünk
a nyugati városrészbe - máig Uránváros a neve. Ez már a 60-as évek tömegépítészete,
az utánozhatatlan, a hihetetlen panel. Világos műanyagpadló volt az összes
helyiségben, hetekig tartó várostromokat vívtak rajta a színes műanyagkatonáim;
emlékszem, volt egy csata, amit a keletnémetek vívtak a nyugatnémetekkel
- a keletiek lovassága áttörte az arcvonalat, így győztek.
A lakótelep melletti erdősáv volt a vadnyugat, a világűr, a középkori
Anglia, világháborús hadszíntér - attól függően, hogy a Winetou, Az Orion
űrhajó, az Ivanhoe vagy A négy páncélos és a kutya ment éppen a tévében.
Az erdőn túl futott a vasút, még 424-es gőzmozdonyok rohangáltak, hatalmas,
impozáns, fekete szörnyetegek voltak vöröscsillaggal a homlokukon, és azt
játszottuk, hogy ki mer a legközelebb állni sínhez, mikor elrohannak.
Ez volt Fellini kora, és ahogy a Szovjetunió a szárnyai alá vette az
olasz kommunista pártot, úgy szivárgott be hozzánk a dolce vita; ennek
az érzésnek a megtestesülése Uránvárosban: az Olimpia étterem. Merész,
elegáns, 60-as évek stílusú épületegyüttes, a falán szocreál domborművek
görög mitológiai jelenetekkel, előtte masszív nőszobor, a teraszon diszkrét,
a szocializmus számára is vállalható jazz szól. Elképzelem, ahogy szombat
délután a szomszéd munkásszállón a termelés végeztével az elégedett munkások
lezuhanyoznak, tiszta inget húznak, aztán cigarettázva átsétálnak az Olimpiába
meginni egy konyakot vacsora előtt, vagy autóbuszkalauz menyasszonyuk elé
mennek a közeli buszvégállomásra, aztán egy boldog estét töltenek az Olimpia
étterem teraszán, vasárnap pedig kirándulnak a hegyre szerelmükkel és kollégáikkal.
Ikarusz busszal közlekednek a város széléig, aztán felmásznak a modern-íves-organikus
vonalvezetésű Kis-tubes kilátóhoz, ami 1959-ben épült, és úgy áll a hegytetőn,
hogy északról védi az erdő, a déli hegyoldalon felszáll a meleg levegő,
így a kilátó környékén mediterrán mikroklímát élvezhet az ifú uránbányász,
aki a szélben hátrasimítja haját, miközben kiáll a város fölé, és átkarolja
a napszemüveges buszkalauz lány vállát. A bokrok tövéből 40 cm hosszú zöld
gyík lesi meg őket - egy hím példány, a nyaka égszínkék.
Aztán a fiatalok egymásra néznek, a lány leveszi a napszemüvegét, és
elindulnak az északi oldal felé, ahol nincsenek emberek az erdőben, és
a fák olyan magasan borulnak össze, mint a gótikus templomok mérművei,
a hangulat úgy komorul el, ahogy a pár szocialista öntudatát homályosatja
el a bujaság. A völgybe ereszkedve a középkorba jutnak, egy kúp alakú,
erdővel benőtt dombhoz, amelyen feltáratlan 13. századi várrom áll. A donzsonban
az ifjú uránbányászt rablólovaggá varázsolják, aki nem tud semmit származásáról,
csak egy régi medált őriz édesnyja képével. Egy portyán foglyul ejti a
szép buszkalauz leányt, gondolja, majd jó pénzért eladja a pécsi oszmán
bégnek, azonban beleszeret a lányba, hát nem árulja tovább, hanem csendesen
epekedik a donzson ormán. Egyszer lovas érkezik a távolból, szállást kér
éjszakára, együtt isznak este a lovegteremben a rablóval (másik életében
uránbányász), beszélgetnek, kiderül, hogy a jövevény a menyasszonyáért
megy (másik életében kalauzlány), erre a szerelmes rablólovag nem szól,
de kardot ránt, és levágja az utast. Kiforgatja a zsebeit, elveszi a pénzét,
lehúzza gyűrűit, végül a nyakában talál egy medált - elsápad, mert nagyon
ismerős neki az a medál -, aztán felnyitja a fedelét, és lám, azt a képet
látja rajta, ami a saját medálján is van: az édesanyját.
A szép kalauzlány hamarosan elfonnyad bánatában, az uránbányász pedig
szétosztja minden rablott kincsét, és egyszerűen eltűnik, mint Henoch pátriárka,
aki Istennel járt.
Az erdei várból csak pár kő látszik a bokrok és fák között, a szénbányák
is bezártak és az uránbányák is, a háromkéményes hőerőműnek az egyik kéményét
lebontották, és már a maradék kettő sem okádja a füstöt, mint a fénykorban,
mert kicserélték a kazánokat, az Olimpia bezárt - semmi, semmi nem maradt
a középkor és a szocialista nagyipar romantikájából, hajmeresztő monumentalizmusából,
helyettük kinőtt a belvárosban néhány ronda háborús emlékmű, de a város
ezt könnyen kibírja, hiszen kibírta, mikor a rómaiak evakuálták a gepidák
és a hunok betörésekor, azt is kibírta, amikor a birodalom végképp berogyott,
kibírta, hogy a 12. században két kalandor Itáliába szökött a pénztárral,
kibírta a földesurai magánháborúit, aztán hogy egyetemet alapítottak benne,
aztán hogy az egyetem megszűnt, hogy volt egy püspöke, aki összeesküvést
szőtt a király ellen, aztán ő is lelépett a kincstárral, kibírta, hogy
a törökök felgyújtották és kirabolták, aztán azt is, hogy elfoglalták,
aztán hogy a visszafoglalás előtt és közben a keresztények is néhányszor
felgyújtották és kirabolták, hogy százféle nép és vallás költözött benne
ide-oda, hogy valamikor a hidegháború utolsó éveiben azt álmodtam, hogy
atombomba robban fölötte, kibírta a szenet és az uránt, aztán azt is, hogy
elveszik tőle a szenet és az uránt, és bírja a városatyák panamáit máig.
Kibírta, hogy Vlad Drakula házat vásárolt a piactéren, aztán azt is,
hogy a helyén Mc Donnald's nyílt. Azt is jól bírja, hogy a főtéren a három
lakóház évek óta üresen áll, és hogy a perifériára költöztették a könyvtárakat,
hogy egyre több a kísértetház, mert egy nagy, titkos nemzetközi terv keretében
kiürítik a belvárost, mert itt lesz a Világkormány székhelye, hosszútávon
pedig a Galaktikus Kormányé annak minden minisztériumaival, kancelláriáival
és klónozó-laboratóriumaival és királyi palotájával, ahol Luke Sykwalker
fog lakni.
Kibírja, és még hízik is. A város nem ember.
Lettre, 80. szám
Kérjük, küldje el véleményét címünkre: lettre@c3.hu
|