Elżbieta Szawerdo
Nádas Péter műveinek recepciója Lengyelországban
A lengyel olvasó Nádas Péter nevével először 1968-ban találkozhatott,
amikor is (Krystyna Pisarska fordításában) megjelent a "Kertész" c. elbeszélése
a "Mandarin a híres vagány" című, huszonkét magyar novellát tartalmazó
kötetben. Kerényi Grácia, az elbeszélések kiválasztója, a könyv végén röviden
bemutatta a szerzőket, akik, mint hangsúlyozta, főleg katolikus írók vagy
olyan írók, akiknek műveit mély humanizmus hatja át. Megemlíti, hogy az
antológiában szereplő írók közül a legfiatalabbak - Nádas Péter és Pályi
András. Nádas, aki elbeszéléseivel Magyarországon 1965-ben debütált, Kerényi
szerint rendkívüli társadalmi érzékenységgel rendelkezik.(1)
1973 áprilisában a Nowy Wyraz című fiatal írók irodalmi havilapja mutatott
be néhány fiatal magyar írót, költőt. Közöttük szerepelt Nádas Péter is,
akinek az "Élveboncolás" című elbeszélését Hanna KuĽniarska fordításában
közölték. Nádason kívül megjelent még egy-két írás Nádasdi Éva, Tandori
Dezső, Bálint István, Oravecz Imre, Petri György, Ajony-Fach Árpád, Kovács
István, Szentjóby Tamás, Legéndy Péter, Szerb János és Ungváry Rudolf tollából,
főleg Kerényi Grácia fordításában. Ő válogatta a műveket és röviden be
is mutatta a magyar írókat. Nádas Péterről azt olvashatjuk, hogy a fiatal
magyar regényíró nemzedék egyik legkiválóbb képviselője, aki újságíróként
és fotóriporterként dolgozott. Az első könyve (amely két hosszabb elbeszélést
tartalmazott) 1967-ben, majd több elbeszélése 1969-ben jelent meg. Elbeszéléseiben
akkoriban a magyar próza narratív hagyományait folytatja: éles társadalomkritikát
gyakorol és szatirikus szemléletmód jellemzi, amely főleg az uralkodó osztály
hipokrízise és ügyefogyottsága ellen irányul. Később egy spekulatív-reflexív
korszakon ment át, prózájában egyre sűrűbben jelentek meg bizonyos célzások
és különböző víziók. Kerényi Grácia hangsúlyozta, hogy nemsokára megjelenik
Magyarországon egy új, ebből a korszakból származó Nádas-kötet, amelyik
a bemutatott elbeszélést is tartalmazni fogja.(2) Ez volt talán az
első Nádasról szóló részletesebb ismertetés, amely Lengyelországban megjelent.
Nádas Péter nevét Andrzej Sieroszewski 1978-ban említi meg a magyar
irodalomról írt tanulmányában, amely a Polonistyka című folyóiratban látott
napvilágot. Azt írta benne, hogy a hatvanas és hetvenes években Magyarországon
sok érdekes könyv született, amely a pár évtizeddel korábbi nemzeti múlttal
való leszámolásnak vélhető. Az 50-es évek első feléről szóló "közös
lelkiismeretvizsgálatnak" tekinthetjük szerinte az olyan műveket, mint
pl. Sánta Ferenc "Húsz óráját" (1964), Somogyi Tóth "Gabiját" (1969),
Gáll István "Ménesgazdáját" (1976) és a fiatal Nádas Péter "Egy családregény
vége" c. regényét (1977).(3)
Hat évvel később, 1979-ben a Literatura na ¶wiecie című irodalmi havilap
májusi számában részlet jelent meg a legismertebb Nádas regényből, az "Egy
családregény végé"-ből (összesen 40 oldal) - Maria Salapska fordításában.
Ugyanebben a számban olvashatjuk a "Családi kép, lila alkonyatban" című
elbeszélést is. Nádasról nem sokat írtak ebben a lapban, csupán egy mondat
jelent meg róla, hogy 1942-ben született és hogy magyar prózaíró. Figyelemre
méltó viszont a Literatura na ¶wiecie e számában közölt "Beszélgetés a
fiatal magyar prózáról" c. interjú, amelyet Maria Salapska készített Dobai
Péterrel, Marosi Gyulával és Nádas Péterrel. Salapska az interjú elején
röviden bemutatta a riportalanyokat. Hangsúlyozta, hogy nagyon különböznek
egymástól. A legidősebb közülük - Marosi Gyula, 1941-ben született, "kissé
félénk, de csak az életben", mert a műveiben - vizsgálódó, érdeklődő "realista-pszichológus,
támadó, elemző, aki irgalmatlan következtetéseket von le". Nádas Péter
saját magáról azt mondta, hogy a "mondattan mániákusa", rendkívül precíz
a műveiben használt nyelvet illetően. Szerinte, az ember életében a legfontosabb
a "titokhoz való jog". (4) A legfiatalabb - Dobai Péter, 1944-ben
született, és a fiatal prózaírók közül a legellentmondásosabb. "A művei
ugyanannyi elragadtatást mint támadást idéznek fel. Azt mondják róla, hogy
közvetlenül az agyakhoz szól."(5) Mindhárman a hatvanas években debütáltak.
Állítólag Magyarországon a hatvanas évek második felében és a hetvenes
évek elején több mint 80 prózaíró debütált, akiktől kb. 200 könyv jelet
meg. Nádas szerint nem biztos, hogy a kiadott könyvek minősége jó, szerinte
kevés az igazán kiváló mű és ezért nagyobb szerepe kell legyen a kritikának,
de ez sajnos nem tud objektívan értékelni. Az írók panaszkodnak a kritikusokra,
akik folyton össze akarják hasonlítani az új nemzedéket az előbbivel, pedig
a fiatal prózaírók másképpen írnak, más témákkal foglalkoznak, de ez még
nem jelenti azt, hogy műveik rosszabbak lennének, elmaradnának a régiektől.
Nádas ebben a beszélgetésben hangsúlyozta, hogy nagyon fontos a próza formája,
mert a "legkiválóbb, legmélyebb tartalmat, ha erőtlen formában nyújtunk
az olvasónak, akkor képtelen lesz azonosulni a művel". (6) Mint mondja,
számára nagyon fontos tényező a "mondat felépítése, és a szövegszerkesztés.
Ennek autentikusnak, valószínűnek kell lennie, mert akkor bensőségessé
válik, mint az alkotó lehelete." (7) A fiatal prózaírók nem akarnak
úgy írni, mint az előző nemzedék. Nádas szerint ahhoz, hogy értékelni lehessen
azt, ami az ő nemzedékében a legjobb és legjellemzőbb, legalább tíz évre
lesz szükség. Az interjú végén Nádas megemlíti, hogy Esterházy Péter minden
bizonnyal hamarosan bekerül a legjobb fiatal prózaírók közé, mert
az eddigi munkássága nagy felfordulást csinált a kortárs magyar irodalomban.
(8) Most az idő távlatából elmondhatjuk, hogy beigazolódott meglátása.
Abban is igaza volt, hogy Esterházy műveit "ördögien nehéz" lesz más nyelvre
lefordítani. (De szerencsére akadtak olyan műfordítók, mint pl. nálunk
Teresa Worowska, akinek ez sikerült).
Még ugyanabban az évben, 1979-ben megjelent egy újabb, magyar elbeszéléseket
tartalmazó antológia "Happening" címmel, amely a fentebb már említett,
"Családi kép, lila alkonyatban" című Nádas novellát is tartalmazta.
Három évvel később, 1982-ben a "Ház ajtó nélkül" c. magyar novellaválogatásban,
még egyszer megjelent Nádas "Kertész" című elbeszélése. Az Elżbieta Cygielska-Guttman
által írt bevezetésben azt olvashatjuk, hogy a hetvenes évek végén a fiatal
magyar próza jelentősen eltávolodik az eddigi politikai-társadalmi témáktól.
Az új nemzedék, amelyhez Nádason kívül Császár István, Czakó Gábor, Marosi
Gyula, Esterházy Péter, Spiró György és Lengyel Péter tartozik, újfajta
érzékenységgel és modern írói technikával rendelkezik. De az ebben az antológiában
közölt "Kertész" című elbeszélésével Nádas még a klasszikus magyar novella
hagyományainak hódol.(9)
A "Ház ajtó nélkül" című antológiáról az 1982-es Rocznik Literacki-ban
(Irodalmi évkönyvben) is olvashatunk. A magyar irodalomról Elżbieta Cygielska-Guttman
ír, aki az évkönyvben is hangsúlyozta, hogy az új elbeszéléskötetben bemutatott
szerzők közül Nádas képviseli a legfiatalabb nemzedéket.(10)
Az igazi fordulópontot Nádas Péter műveinek lengyelországi fogadtatásában
az "Egy családregény vége" című művének a megjelenése jelentette 1983-ban.
A művet Stefan Pęksa fordította lengyelre.
Az első, lengyelül megjelent Nádas-regényről Andrzej Sieroszewski az
1983-as Rocznik Literacki-ban azt írja, hogy az író gyerekszemmel mutatja
be a világot, pontosabban az 50-es éveket, amelyek kegyetlenek és egy gyerek
számára teljesen érthetetlenek és felfoghatatlanok voltak. Sieroszewski
szerint Nádasnak sikerült behatolnia az emberi lélek és szellem legmélyébe,
s ezzel egy időben sikerült szociológiai elemzést is végeznie irodalmi
eszközök segítségével.(11)
Az 1984-es Nowe Ksi±żki (Új könyvek) című folyóirat áprilisi száma
borítóján az író fényképe szerepel. E számban négy cikk is megjelent, ahol
Nádasról és a kortárs magyar irodalomról olvashatunk, többek között egy
beszélgetés az íróval. A borító hátsó oldalán az "Egy családregény végé"-nek
az ismertetése, egy rövid Nádas-életrajz és eddigi munkásságának bemutatása
szerepel. A regény elemzése a B. Gáspár Judit "Paradoxon vagy önmagad szemében..."
című cikkéből (Mozgó Világ, 1983. 11. sz.) és Kis Pintér Imrének az Élet
és irodalom c. hetilapból vett idézetével kezdődik. Mindketten hangsúlyozták,
hogy ez a regény hagyományfolytató, olyan formában íródott, amely egyszerre
érzéki és absztraktív, mitikus és történelmi, egyszerre elemző és összegző.
Majd azt olvashatjuk, hogy az 1977-ben kiadott Nádas-regénynek nagy sikere
volt Magyarországon, napok alatt elfogyott a könyvesboltokból, és röviddel
megjelenése után, új kiadásban, nagyobb példányszámban ismét kiadták. Az
első fordítások német, svéd és norvég nyelven jelentek meg. A cikk szerzője
(aki az I.K. betűk mögé rejtőzik), Duró Győző esszéjére hivatkozva különös
figyelmet fordított Nádas drámáira. Felsorolta a trilógiát alkotó
műveket: a "Takarítást", a "Találkozást" és a "Temetést". Radnóti Zsuzsa
után kiemelte, hogy e drámákban elénk tárulnak az "emberi lélek tudatos
és tudatalatti régiói".(12) . A cikk írója Nádast az akkori magyar dráma
egyik legkiemelkedőbb egyéniségének nevezte, aki az említett művekben a
hagyományokat és szertartásokat bemutatva új dramaturgiát és új színházi
stílust teremtett, amely által kiemelkedik az eddigi magyar drámaírók
sorából.
Figyelemre méltó a Nowe Ksi±żki említett számában közölt "Értékek és
választások" című Nádassal készített interjú, amelyet Andrzej Bernat 1983
decemberében készített. Arra a kérdésre, hogy ki volt Nádas mestere, a
magyar író bevallotta, hogy nem tud egy konkrét nevet mondani. Az ő nemzedéke
nem szívesen hivatkozik elődökre, mert túl gyakran próbáltak rájuk kényszeríteni
különböző neveket.(13) Az "Egy családregény végé"-ben az ősi,
európai kultúra hagyományaiból merítve a meséhez fordult. A mesének mindig
pozitív jelentése volt, és a sok negatív jelenség közepette is pozitív
maradt. Az író direkt a gyermeki perspektívát vonta be a regénybe,
mert szerinte csak egy gyerek tudja elköteleződés nélkül szemlélni a világot.
Azt, ami Közép-Európában az 50-es években történt, nehéz elfogultság nélkül
elfogadni, nehéz róla objektívan írni. Csak a gyerek optikáján keresztül
lehetett viszonylag objektívan bemutatni a hagyományokat és a legújabb
történelmet. A mesének viszont, Nádas szerint, az az előnye, hogy jókra
és rosszakra igyekszik osztani a világot, és ennek köszönhetően könnyebb
elfogultság nélkül ítélkezni. A régi hagyományokban az erkölcsi értékrendszert
keressük, ezért van olyan fontos szerepük az életünkben. Nádas hangsúlyozza
az interjúban, hogy a nemzedéke által írt művekből hiányoznak az apák,
viszont viszonylag nagy számban jelennek meg a bölcs nagypapák és nagymamák.
Ez azt jelentheti, hogy nemzedéke közvetlen konfliktusban van az apák generációjával
és a velük kapcsolatos történelmi helyzettel. Viszont ebben a nemzedékben
nagyra becsüli azokat az írókat, akik 1956-ig, 1957-ig kénytelenek voltak
hallgatni.(14) Arra a kérdésre, hogy milyen írói credója van, Nádas
azt válaszolta, hogy ő csak "mondatokat ír" és hogy nincs credója. Véleménye
szerint a magyar irodalomban a próza lassan elfoglalta a költészet helyét,
amely eddig uralkodott. Ez nagyon fontos, mert ez azt jelenti, hogy a társadalom
megérett arra, hogy a saját problémáit ne csak az érzései és intuíciója
segítségével lássa, hanem sokkal tágabb perspektívából. Az interjú végén
Nádas Péter elmondta, hogy hét éve már egy új regényen dolgozik (az "Emlékiratok
könyvén"), és igyekszik érett emberként gondolkodni, és ahogy ezt bevallotta,
ez nagyon fárasztó.(15)
Ugyancsak a Nowe Ksi±żki hasábjain jelent meg Leszek Hensel tollából
a "Nádas Péter családregényének margójára" című cikk. A szerző bemutatja
Nádas nemzedékét, a "70-es évek generációját", akikhez Nádason kívül
a többi között Simonffi András, Császár István, Czakó Gábor, Balázs József,
Lengyel Péter, Ördögh Szilveszter, Spiró György és Esterházy Péter tartoztak.
Hensel szerint ez az új nemzedék nagyban különbözik az előzőtől, a kortárs
írók teljesen más tapasztalattal rendelkeznek. Nem voltak tanúi az első
kommunista kormány megalakulásának, az 1956-os forradalomkor még gyerekek
voltak. Az előző írónemzedék képviselői az életrajzukban nemegyszer öt,
hat szakmáról írtak, a mostani írók többsége gimnáziumba járt, felsőfokú
végzettséggel rendelkezik, lehetőségük volt megismerni a nyugati irodalmat.(16)
Hensel röviden ismerteti a fenti írók munkásságát. Hangsúlyozza, hogy az
"Egy családregény vége" című könyv megjelenése nagy irodalmi eseménynek
bizonyult. Szerinte a szerkezetében van valami, ami "ijesztő és rafinált".
Érződik benne Proust hangja. A nagypapa egy végtelen bibliai példabeszédben
elmeséli az unokájának egy zsidó család többszázados történetét. Az, ami
fennmaradt - közös családi bölcsességgé alakult. A könyvet olvasva az a
benyomásunk, hogy egy "thrillerrel van dolgunk".(17) "Ártatlan gyerekjátékok
a kertben, egy nagy, majdnem üres ház, amelyben a nagymamák felnevelik
az unokájukat, a ritkán megjelenő apa alakja, aki a hatalmi apparátusában
dolgozik; mindez a titokzatosság és rémület hangulatát idézi." Hensel is
utal arra, hogy a kortárs magyar írók gyakran élnek azzal a gyakorlattal,
hogy az ötvenes éveket a gyermek szemével mutassák be. Ez nemcsak Nádasnál,
hanem pl. Czakó Gábornál, Lengyel Péternél és Oláh Jánosnál is így van.
A gyereknek nem kell mindent megértenie, amit lát, nem próbál mindent magyarázni,
talán ezért objektívabban fogja fel a valóságot.(18)
A Nowe ksi±żki e számában, még egy könyvismertetést találunk, a már
említett, 1982-ben megjelent "Ház ajtó nélkül" című (lengyel nyelvű) magyar
novellaválogatás ismertetését, amelyben ismét szerepel a "Kertész" című
elbeszélés. A cikk szerzője, Joanna Matlak hangsúlyozza, hogy az új novelláskötetben,
amely a tartalom és a forma szempontjából is sokrétű elbeszéléseket tartalmaz,
két fő motívum szerepel. Az egyik az 56-os eseményekre és a közvetlenül
utána következő időszakra vonatkozik, a másik a kortárs magyar élet erkölcsi
és társadalmi problémáira utal. Matlak röviden ismerteti az antológiában
szereplő magyar írókat és novelláikat. Nádasról azt írja, hogy rendkívül
érzékeny az ember erkölcsi és környezeti kérdéseire. "Saját kifejezésformát
keres, amely megfelelő lesz a tartalom átadására. Hangsúlyozza, hogy az
irodalmat aszerint szoktuk értékelni, hogy (…) mennyire autentikus".(19)
Az, hogy szociológiai szempontból mennyire felel meg a valóságnak, az kevésbé
fontos. A műben esztétikai értékként megnyilvánuló személyi szabadság -
hagyományos értékmérő.(20)
Hosszabb hallgatás után, 1989-ben Nádas Péter neve megint felbukkan
a Literatura na ¶wiecie című folyóiratban. Három évvel az "Emlékiratok
könyve" magyarországi kiadása után, egy hosszabb (25 oldalas) részletet
olvashatunk az "Egy antik falikép leírásából" Elżbieta Sobolewska fordításában.(21)
Ugyanebben a számban megjelent még a Mese a tűzről és a tudásról Sylwia
Sobiepan lengyel fordításában(22) és Sobolewska cikke az "Emlékiratok
könyvéről" - "Hallgatással fogadott konfesszió" címmel. Sobolewska röviden
ismerteti a művet. Megemlíti, hogy Nádas több mint tíz évig, egy eldugott
faluban dolgozott ezen a nagyregényen. A több mint hatszáz oldalas mű három,
látszólag külön vonulatból áll. A regény központi szereplője névtelenül
van jelen a műben, de sejteni lehet, hogy azonos a szerzővel. Sobolewska
szerint ez a regény - a nemzedék vallomása, az összegabalyodott emberi
sors elemzése. A huszadik század emberének szellemi válságát és élettapasztalatát,
bizonyos társadalmi konvenciók aktuálisságát és elavulását mutatja be,
de közben fontos szerepet játszik a nemzedéki identitás, a származás és
a hagyomány kérdése is.(23) Az "Emlékiratok könyve" szerinte igazi
szellemi nyitottságot, befogadói műveltséget igényel. Egy olvasásra nehéz
alaposan értelmezni, ahhoz többször is el kellene olvasni. Talán ezért
van, hogy két évvel a mű megjelenése után a kritikusok még mindig hallgatnak.
Tehát, ahogyan a cikk címe mondja, igazi "hallgatással fogadott konfesszióról"
van szó. A Literatura na ¶wiecie e számában olvashatunk még egy ismertetést
Nádas Péterről, amely sokkal hosszabb, mint az 1979-ben megjelent
számban lévő. Fel vannak sorolva az eddig megjelent művei, utolsóként
az "Emlékiratok könyve" szerepel. A szöveg szerint "Nádas mélyen pszichologizáló
prózát alkot, rafinált művésziséggel összesíti a műveiben a szociológiai
elemzést és a mitológiai világlátást." Az aktuális problémákra és felfigyel,
művei témájául nemegyszer szolgálnak az ötvenes évek tragikus és emlékezetes
eseményei."(24)
A következő Nádas-regényre sokáig kellett várni Lengyelországban. Csak
1998-ban jelent meg a "Szerelem" című könyv Elżbieta Sobolewska fordításában.(25)
1998 decemberében a Nowe Ksi±żki havilapban olvasható a "Moldvánál és a
Dunánál" című cikk, amelyben Ewa Nowacka ír három, nemrég kiadott könyvről
(Vlastimil Třeąňák "Romulus és Remus", Esterházy Péter "A szív segédigéi"
és a "Fuharosok", valamint Nádas Péter "Szerelem"). Mindhárom ugyanannál
a kiadónál jelent meg. Nowacka bevallotta, hogy nincs elragadtatva Nádas
könyvétől. A "posztmodern modorra jellemző" "ügyes irodalmi konfekciónak"
nevezi.
"Két ember egymás iránti elragadtatásának lassú kibontása a regény,
mely az események fejlődése szempontjából statikus ugyan, de a szerző lelkében
végbemenő történéseket illetően tele van ki nem mondott, a sorok között
megfogalmazott tartalommal."
"Talán igazságtalan dolog Nádas írását irodalmi fércműnek nevezni,
de ilyen hiperérzékenységet imitáló, exhibicionista modorban tálalt formai
manővereket az irodalmi műhelyek pattanásosbőrű kamasz résztvevői szoktak
alkalmazni (…)"(26)
Néhány évvel korábban, 1995-ben, az egyik legnépszerűbb lengyel napilapban
- a Gazeta Wyborcza-ban, közölték Nádas Péternek A látszat zavaros forrásainál
c. lipcsei beszédét, amit az európai megértésért elnevezésű díj átvétele
alkalmából mondott el. A szöveg Wojciech Maziarski fordításában jelent
meg. Az újságban benne van Nádas fényképe is, egy rövid ismertetést olvashatunk
az íróról, amelyből többek között megtudhatjuk, hogy 1995-ben a Lipcsei
Könyvvásár Nagydíját nyerte.(27)
2003-ban a "Kortárs magyar dráma antológiájában" megjelent lengyelül
Nádas "Találkozás" című drámája. Nádas neve Hamvai Kornél, Kárpáti Péter,
Spiró György és Tolnai Ottó társaságában szerepel.(28)
Az utolsó Nádas Péterrel kapcsolatos publikációt egy krakkói folyóiratban
találtam, amelynek címe Autoportret - pismo o dobrej przestrzeni
(Önarckép - a jó térség lapja). A 2008/3. szám témája - "A halál Közép-Európában".
Ebben jelentek meg részletek Nádas Péter "Saját halál" című elbeszéléséből.
A szöveg végén olvashatjuk, hogy a közölt elbeszélés nem más, mint az író
beszámolója a halál utáni tapasztalatáról, visszaemlékezés szívinfarktusára,
a szív leállása utáni reanimációra, a három és fél percig tartó klinikai
halálra. Mindez 1993 áprilisában a budapesti Szent János kórház intenzív
osztályán történt. A szöveg mellett néhány vadkörtefa fényképe is látható,
amelyet maga az író készített.
Lábjegyzetek
1. Kerényi Gracja, Nota biograficzna i bibliograficzna In: Mandaryn
wielki kozak, Antologia noweli węgierskiej, Instytut Wydawniczy "PAX",
Warszawa 1968, 288 o.
2. Kerényi Gracja, Młoda Literatura Węgierska, "Nowy Wyraz" 1973,
4. sz., 10 o.
3. Sieroszewski, Andrzej, Tradycja i współczesno¶ć (o współczesnej
literaturze węgierskiej), "Polonistyka" 1978, 3 sz, 157 o.
4. Dobai Péter, Marosi Gyula, Nádas Péter, Rozmowa o młodej prozie
węgierskiej, az interjút készítette: Maria Salapska, "Literatura na ¶wiecie",
1979, 5. sz., 25.o.
5. u.o.
6. Dobai Péter, Marosi Gyula, Nádas Péter, Rozmowa o…op.cit.,
28.o.
7. u.o.
8. Dobai Péter, Marosi Gyula, Nádas Péter, Rozmowa o…op.cit.,
29.o.
9. Cygielska-Guttman Elżbieta, Wstęp, In: Dom bez drzwi, Antologia
opowiadań węgierskich, Wydawnictwo Literackie, Kraków 1982, 19-20.o.
10. Cygielska-Guttman Elżbieta, Literatura węgierska, "Rocznik
literacki", 1982, 613 o.
11. Sieroszewski, Andrzej, Literatura węgierska, "Rocznik literacki",
1983, 654 o.
12. I.K. Péter Nádas, "Nowe ksi±żki", 1984, 4. sz.
13. Warto¶ci i wybory, Rozmowa z Péterem Nádasem, az interjút
készítette: Andrzej Biernat, "Nowe ksi±żki", 1984, 4. sz., 21.o.
14. u.o. 22.o.
15. u.o.
16. Hensel, Leszek, Na marginesie sagi Pétera Nádasa, "Nowe ksi±żki",
1984, 4. sz., 19.o.
17. u.o., 20 o.
18. u.o
19. Matlak, Joanna, Antologia opowiadań węgierskich, "Nowe ksi±żki",
1984, 4. sz., 18.o.
20. u.o.
21. Nádas Péter, Opis antycznego fresku, ford. Sobolewska, Elżbieta,"Literatura
na¶wiecie"
1989,1 sz., 140-165 o.
22. Nádas Péter, Ba¶ń o pożarze i wiedzy, ford. Sobiepan, Sylwia
,"Literatura na ¶wiecie" 1989,1 sz., 166-173 o.
23. Sobolewska, Elżbieta, Konfesja przyjęta milczeniem, "Literatura
na ¶wiecie" 1989, 1 sz., 175 o.
24. Autorzy tego numeru od "A" do "Z", , "Literatura na ¶wiecie"
1989, 1 sz., 207 o.
25. Nádas Péter, Miło¶ć, ford. Elżbieta Sobolewska, ¦wiat Literacki,
Izabelin 1998.
26. Nowacka, Ewa, Nad Wełtaw± i nad Dunajem, "Nowe Ksi±żki",
1998, 12 sz., 45 o.
27. Nádas Péter, U mętnych Ľródeł pozorów, ford. Wojciech Maziarski,
"Gazeta Wyborcza", 1995, 116 sz., 18-19 o.
28. Nádas Péter, Hamvai Kornél, Kárpáti Péter, Spiró György,
Tolnai Ottó, Współczesny dramat węgierski, Antologia, Księgarnia Akademicka,
Kraków 2003.
Lettre, 79. szám
Kérjük, küldje el véleményét címünkre: lettre@c3.hu
|