Adda Djorup
Night drive (Ha kérdéseket tennél fel magadnak) Eddig a kora szeptemberi reggelig esze ágába sem jutott vágyakozni Németország
után, ahol ez idáig csak átutazóban jártak útban egzotikusabb végállomások
felé, leszámítva egy Münchenben töltött hétvégét. Most mégis ez történik:
meglepően hideg fuvallat csapja meg a nyitott ablakból, amikor mechanikusan
a kávésdoboz után nyúl, s ráébred, hogy elmúlt a nyár. Látja becsukódni
az ablakot, látja, ahogy leszáll az őszi sötétség és kigyúlnak a fények.
Odakint pirosba és sárgába fordulnak a zöld levelek, elszáradnak és megfakulnak,
ők pedig útra kelnek. Nekivágnak a hatalmas német autópálya-hálózatnak
a hideg, tükörfényes őszi estén a tágas Saabban, az autó átsuhan a sötétségen,
mély és monoton hangon pörög a motor, az új gumik biztosan tapadnak az
aszfalton. Az ülés igazodik a testéhez, a kormány a kezébe simul, a műszerfalból
kellemes, világoszöld fény árad, a számok – mintha egy jobb és civilizáltabb
helyről érkeznének – megnyugtatóan világítanak, a mutatók tökéletes köröket
írnak le. Ebben az autóban utaznak, időtlen időkig, közben őszi viharok
csapnak le, a folyók kilépnek medrükből, az Alpokban hatalmas hótömeg zúdul
le, és befagynak az északi fjordok; csupán egyetlen alkalommal szakítják
meg az utazást, amikor megállnak egy útszéli kávézónál, ahol mindent, beleértve
az ételt is, rend és tisztaság ural, ami beragyogja a hely anonimitását.
Választ egyet a fényes virslik közül, mustárral kéri, biztos benne, hogy
a kiszolgálók egytől egyig korrektek, és nem csapják be a visszajáróval.
Az asszony bizonytalan mosollyal üldögél fél csésze híg kávéja fölött.
Elhagyják a kávézó világító szigetét, tudják, hogy nyugodtan hagyatkozhatnak
az útjelző táblákra, semmi váratlanra nem számítanak napfelkeltéig. Hátuk
mögött hagyják a fényeket odafenn, a fehér csíkokat odalenn és a gondolatok
bizsergő áramát. Az autórádió automatikusan újabb és újabb adókra vált,
lágy harsonaszó, telefonos vetélkedő, orgonazúgás és arcnélküli reklámhangok
töltik meg az étert; elzárja a készüléket, s élvezi, ahogy magába szippantja
a hosszú és sötét pálya, az éjszaka. Nem tud betelni az asszony jelenlétével,
a köztük lévő csönddel, a csönddel, amely az autó buborékában uralkodik;
a vihar szemében nyugalom ül egészen reggelig, amikor az autók – mint dobópohárban
összerázott kockák – megtöltik a Hamburgba, Berlinbe, Hannoverbe, Drezdába,
Frankfurtba és Stuttgartba vezető bekötőutakat, és a metsző hajnal sápadt
sugarai fagyos hidrogén-peroxiddal átdörzsölik az eget.
BOGDÁN ÁGNES FORDÍTÁSA
Lettre, 2009 tél, 75. szám Kérjük, küldje el véleményét címünkre: lettre@c3.hu
|