Orcsik Roland
Testben a szerelem
Lassan moccan az Adagietto,
kigomolyog a bécsi őszbe,
avarba gázolunk nyomában,
nem fog vissza a fonnyadó idő.
A Karlskirchét kerestük éppen,
csalogatott az Adagietto.
És nem komorult el a bécsi ég,
mikor megtaláltuk a park mögött
Gustav és Alma pazar templomát,
hiszen becsaptuk mi a hervadást;
szerelmünk mást panaszolt akkor:
ő nem szárad ki, ám a test igen.
Lassú vihar: Adagietto
Amint a kőről lepattan a szikra,
hasadt égből csap le a villám.
És rossz helyen voltál akkor,
nyelvedre vastag korom ragadt.
Ám a hangfény keresztüldöfte
a sötéten kavargó szótlanságot,
újrahevítve a kihűlt parázsban
szaporán dobogó aprócska szívet.
Néhány sor a nyavalyáról
Lerágicsált
vén csontvilág,
a verskupac
csupa kukac.
A test alól
a Föld dalol:
a perc rohad,
ő megmarad.
Lettre, 2009 ősz, 74. szám
Kérjük, küldje el véleményét címünkre: lettre@c3.hu
|